Süsüke, a csintalan sárkánygyerek és Kiskirályfi kalandjai sok izgalmat okoznak Sárkányföld lakóinak. Ám új élményt is nyújtanak számukra, derűt, vidámságot lopnak a szívükbe.
A két elválaszthatatlan jó barát vagy izgalmas Ki mit tud versenyt rendez, melyen mindenki bemutathatja, miben a legügyesebb; vagy álarcosbált szervez, ahol a szereplők egy kis időre mások lehetnek, mint amik; vagy nagytakarítás alkalmával tréfálják meg a királyi birodalom tagjait.
Olykor „Süsüke elrabolja magát”, de csak azért, hogy megtudja, mennyire szeretik.
Egy napon azonban füstjel érkezik, amely arról értesíti őket, hogy a Kiskirályfinak haza kell mennie. A nagy szomorúság láttán Süsünek megesik a szíve gyermekén, és úgy dönt, itt az ideje, hogy ő is világot lásson. A barátok együtt indulnak útnak…
Részlet a könyvből:
„A nagy Ki mit tud
Süsüke és a Kiskirályfi egy fatörzsön lovagolt. Megsarkantyúzták a fatörzs derekát, s nagyokat rikkantgattak.
– Gyia! Gyia! Most én vagyok elöl! – rikkantott Süsüke. – Vágtatunk hegyen-völgyön át. Gyi, te paci! Gyi, te paci! Ho-ó! Hoó!
Rámosolygott a Kiskirályfira.
– Forduljunk meg. Most te legyél elöl!
Megfordultak, most a Kiskirályfi volt elöl, s nagyokat kurjantgatott.
– Gyia! Gyia! Vágtatunk hegyen-völgyön át, sebesebben, mint a szél. Ho-ó! Hó! Most pihenünk. Elfáradt a lovas és a ló.
Átvetették a lábukat a fatörzsön, s úgy ültek rajta, mint egy padon. Süsüke ábrándozva mondta.
– Jó kis lovaglás volt. Már tudok lovagolni, tudok gondolkozni, tudok versenyt futni. Egyszer már repültem is! Mi az, amit még nem tudok? Illetve tudok, csak nem tudok róla?
A Kiskirályfi töprengett.
– Ki kellene próbálni! Amíg nem próbáltuk ki, nem tudjuk, hogy mit tudunk.”