Dörmögő Dömötör kalandos utazását ismerhetjük meg, amely egy kis kitérővel indul.
Tartalom:
Dörmögő Dömötör a fogorvosnál
Dörmögő Dömötör utazása a Vaskapuhoz
Dörmögő Dömötör a Tátrában
Részlet a könyvből:
„- Csitt! Pszt! Ne karattyoljanak folyton! Fogják be a papulájukat!
Ezek a figyelmeztető hangok és szavak hallatszottak egy délután az egyik budapesti mozgó színházban, melyet általán csak mozinak szoktak nevezni. A mérges szavak négy alaknak szóltak, akik sorjában ültek az egyik padban. Kettő nagy volt, kettő kicsi. Folyton diskuráltak, dörmögtek a mutatványok közben, szóval úgy viselték magukat, mint holmi medvék.
– Nézze csak, bátya, – szólt az egyik, akiben derék utasunkra, Dörmögő Dömötörre ismerünk, – nézze csak, nem a mi erdőnk ez?
A színpadon ugyanis szép sűrű erdőt mutatott be a mozgókép.
– De alighanem, – felelt a másik alak, aki nem volt más, mint Hörpentő, aztán nagyot rikkantott: Szerbusz, pajtás!
A mozgóképen ugyanis egy medve jelent meg és mindenfelé szimatolt, mígnem a bokor alján eperre bukkant. Tüstént vigan csemegézni kezdett, ami a négyes társaságot harsány kacajra indította.
– Ne edd meg mind koma! Hagyj valamit Zebikének is! – kiáltotta nevetve a Hörpentő mellett ülő kis alak.
– Ne Zebikének hagyj belőle, hanem Pimpikének! – visította a másik kicsi.
Egyszerre összerázkódott Dörmögő úr.
– Ni, vadász! – suttogta.
A mozgóképen egy vadász jelent meg és puskájával a gyanútlanul eprésző medvére célzott.”