Kucor Gabi rettenthetetlen hős, több nemzetes cím birtokosa – ezek közül a legfontosabb talán a csokoládékirályság – saját maga meséli el rettentő háborúi és vitéz hőstettei történetét. Megtudhatjuk, hogy az igazi hős egyben nagyon ravasz is: ijedtség tettetésével téveszti meg sokszor a gaz ellenfelet. És egy ilyen vitéz nem gyávaságból nem megy el a saját esküvőjére a Bokor Évikével, hanem mert nem akar elmenni! Micsoda különbség!
Részlet a könyvből:
„Én, Kucor Gabi, nyugalmazott főháború-mester, cimzetes káplár és valóságos tábornok, Külső-Retek ucca négy, úgyis, mint a nemzeti óvoda hallgatója és csokoládékirály ezennel méltóztatom elmondani a Nagy Téli Háborút Pólya Tibor rajzoló közkatonának, hogy csak rajzolja úgy, ahogy mondom egymásután és ne beszéljen bele, majd én mindent elmondok.
A dolog úgy kezdődött, hogy a Tomi engemet visszarugott. Pedig én csak egy kicsit rugtam és nem is a Tomit akartam rugni, hanem a Ferit. A Tomi nem is a főbarátom nekem, hanem csak albarátom, főbarátom csak egy van: a Feri meg a Rudi, meg Dénes Pali, aki a főbátor utánam, mert a Legfőbb Bátornak én neveztem ki magamat, de még háború előtt, azért, mert háború után nem volna kunszt, de ezt még ne tessék rajzolni, majd ha szólok, akkor tessék elkezdeni.
Én nem is akartam a Tomit megrugni, az igaz – csak elfelejtettem, hogy nem akartam megrugni és azért mégis megrugtam, mert elfelejtettem. És akkor a Tomi bőgött és visszarugott, mint albarát, aztán elment és az egészet beárulta Bokor Évinek, ami csalás, mert háború előtt szövetségesek egymást nem árulhatják el, ez benne van a Főtörvényszékbe, csakhogy ezt a Tomi nem tudta. De ám Dénes Pali meg Feri és Rudi az én Pártomon voltak és mint főbarátok a nagy háborút bejelentették az igazgatóságnak, ugymint én voltam a Főigazgató és Rudi volt az alcukorgyüjtő, mert ő mindig gyüjti a cukrot, egy darabig szopogatja, aztán zsebbe teszi. Én, mint Főigazgató, még akkor nem akartam a háborút, mert még sebesültek nem voltak, anélkül pedig nem lehet kezdeni, foglyok se voltak, de azokat pedig lehetett volna papirból kivágni, csakhogy ellenség is kellett volna és ellenséget nem lehetett kapni. Gondoltam, hogy kérek ellenségre, lehet kapni a cukrászdába csokoládéból ellenséget, és ha nincs, mindenesetre lehet habosfánkot kapni, de ezt még ne tessék rajzolni, mert ezt csak gondoltam és a gondolatot nem lehet rajzolni, ami a fejbe benne van, csak ami kivül van a fejen és a habosfánkot csak úgy gondoltam, esetleg, ha nem lett volna háború.
Hát azért mondtam a Rudinak, hogy kinevezlek háborús alfőnöknek, de még nem kezdem a háborút, mert ha nincsenek sebesültek, ahhoz nem kell bátorság. És ketten kimentünk a dombra, de a Tomit meg a Ferit nem láttuk, pedig ők is kimentek a dombra, azt én láttam, de biztosan elbujtak akkor, ezt tessék rajzolni, hogy elbujtak, de úgy, hogy én ne lássam, mert ha én látom, akkor nincsenek elbújva, az nem ér.”