A kötetben 37 mese található, többek között: A varázsgyűrű, A goromba Szent Péter, A csizmás kandúr, Az áspiskígyó és a szolgáló, A három kívánság.
Részlet a könyvből:
„A varázsgyűrű
Egyszer volt, hol nem volt, még az óperenciás tengeren is túl, volt egyszer egy fiatal gazdaember, a ki a gazdaságában sehogy se bírt előre menni. Pedig törte magát eléggé a szegény. De hol szárazság, hol fagy, hol meg holmi veszedelmes földi féreg mindig megrontotta a reménységét.
Most is ott künn szántogatott a földecskéjén. Jó remény fejében újra hasogatta a kenyér-adó rögöt. Kemény munka volt. Le-leült az ekéjére s megpihent egy pillanatig, hogy a verejtéket letörölje az arcáról. Egyszerre csak előtte terem egy vén boszorkány és így szól hozzá:
– Mit töröd magadat, minek vesződöl, mikor úgy se mégy semmire? Okosabban cselekszel, ha útnak eredsz és mégy két álló nap, arra ni!… mégy mindaddig, míg egy nagy fenyőfához érsz, a melyik az erdőben magánosan áll és minden fát felülhalad magasságban. Ha azt kivágod, szerencse fia vagy.
A gazdaember nem mondatta magának kétszer, fogta a fejszéjét s megindult a mondott irány felé. Két nap múlva ráakadt a fenyőfára. Hozzá is látott nyomban, hogy kivágja, s abban a pillanatban, a mint a fa ledőlt és nagy erővel a földre zuhant: a legtetejéről egy fészek esett le két tojással. A tojások a földön elgurultak és széttörtek, s az egyik tojásból egy fióka sas jött ki, a másikból pedig egy kis aranygyűrű. A sas nőttön-nőtt szemlátomást egy félölnyi magasságig, megrázta a szárnyait, mintha próbálni akarná, kissé felemelkedett a föld felett és aztán így szólt:
– Megváltottál engem! Vedd hálám fejében azt a gyűrűt, a melyik a másik tojásban volt. Ez egy varázsgyűrű. Ha az ujjadon megfordítod és egyúttal valamit kívánsz: tüstént betelik a kívánságod. De ez csupán egyetlenegy kívánságra szól. Azért jól megfontold, a mit kívánsz, hogy később meg ne bánd.
Erre a sas fölemelkedett, egy darabig körben ott kóválygott a paraszt feje fölött, azután nyílsebesen eltűnt napkelet felé.
A paraszt pedig fogta a gyűrűt, felhúzta az ujjára és avval megindult hazafelé. Ment, mendegélt és alkonyattájban egy városba ért. Egy aranyműves ott állott a boltja ajtajában; szebbnél szebb gyűrűket árult. A paraszt bement hozzá, megmutatta neki a gyűrűjét és megkérdezte, hogy ugyan mennyit ér?
– Csekélységet, – felelt az aranyműves.
A paraszt erre elnevette magát és mondta az aranyművesnek, hogy hogyan beszélhet olyan vadat, mikor az egy varázsgyűrű; többet ér az, mint az ő gyűrűje együttvéve, a mit a boltjában árul. De az aranyműves hamis lelkű, álnok ember volt. Ott fogta a parasztot éjszakára, mondván:
– Nem jó őgyelegni éjszakának idején ilyen drága portékával: maradj itt nálam reggelig! Ilyen embernek a szállás-adása, a milyen te vagy, a ki varázsgyűrűvel jársz, szerencsét hoz nekem.
Az aranyműves a parasztot megvendégelte borral és mézes szavakkal, s mikor a vendége mély álomba merült, észrevétlenül lehúzta a gyűrűt az ujjáról és helyébe ahhoz egészen hasonló, közönséges gyűrűt húzott rá.”