Hans Christian Andersen, az élet Lázárja és a mese királya: értette a virágok beszédét, a madarak nyelvét, a szél suttogását és a vihar üvöltését.
Részlet a könyvből:
„A szélmalom
Egy szélmalom állt a dombtetőn, nagyon büszkének látszott s az is volt csakugyan. — Csöppet sem vagyok büszke — mondta —, csak felvilágosodott vagyok, tetőtől-talpig. A nap és a hold tetőtől-talpig megvilágítanak, azonkívül van viaszgyertyám, petróleumlámpám, faggyú gyertyám ; hát elmondhatom magamról, hogy felvilágosodott vagyok ; gondolkodó lény vagyok és olyan pompás a termetem, hogy öröm rámnézni. Jó őrlőszerszámom van a szívemben, négy szárnyam a homlokomon, éppen a süvegem alatt; a madaraknak csak kettő van, azt is hátukon viselik. Hollandi születésű vagyok, a külsőm mingyárt elárulja; repülő hollandi ! Tudom, hogy ezeket természetfeletti lényeknek tartják, de én mégis egészen közvetlen és természetes vagyok. Karzat van a derekam körül, lakható helyiségek az altestemben, ott laknak a gondolataim. Vezető gondolatomat, mely valamennyinek ura és parancsolója, a többi gondolat így nevezi: az ember a malomban. O tudja, mit akar, magasan áll a liszt és korpa felett, de neki is van élettársa, „anyjuk” a neve ; ő benne az érzés nem töri hamisságon a fejét, ő is tudja, mit akar, tudja, amit tud, szelíd, mint a fuvalom, erős mint a vihar, mindenkivel tud bánni és akaratát keresztülvinni. Ö az én lelkem szelídebb fele, apjuk a zordabbik; ketten vannak és mégis egy szív, egy lélek, úgy is nevezik egymást ,,életem párja”. Kettejüknek egész raj gyerekük van; kis gondolatok, akik megnőhetnek. Az apróságok mindent fejtetőre állítanak. Minap, amikor tudni akartam, hogy mi történik bennem, mert valami történt bennem és az ember vizsgálja meg önmagát: hát az apróságok szörnyű lármát csaptak, ami bizony nem esik jól az embernek, ha olyan magasan áll, mint én: arra kell gondolni, hogy az ember jó világításban álljon; az ítélet is világosság. De arról akartam beszélni, hogy a kicsinyek rettenetesen lármáztak. A legkisebb a bőröm alá bujt és úgy ujjongott, hogy egyszerre csiklandozást éreztem. A kicsiny gondolatok megnőhetnek, ezt már tudtam, kívülről is jönnek gondolatok és nemcsak az én nemzetségemből, mert azokból egyet sem látok rajtam kívül, bármilyen messzire nézek is, de a szárnyatlan házaknak is, melynek őrlőművét nem hallja az ember, vannak gondolataik, az én gondolataimhoz jönnek és társulnak velük, ahogy mondani szokták. Eléggé csodálatos! Igen, sok csodálatos dolog van a világon. „
A HANS CHRISTIAN ANDERSEN ÖSSZES MESÉK ÉS TÖRTÉNETEK KÖNYV LETÖLTÉSE KÖTETENKÉNT
Első kötet (25,9 MB)
Második kötet (24,2 MB)
Harmadik kötet (22,9 MB)
Negyedik kötet (21,0 MB)