A történet két fiatal, Mátyás és Márta sorsát követi nyomon a leánynézőtől, az esküvőtől a tavaszi gyermek, a jégtörő megszületéséig.
Az égi birodalomból száműzött, megbüntetett kicsi szellem megérkezik, hogy „zűrzavaros dolgokban másoknak szolgáljon”. Átváltozások során keresztül bolha, pók, gólya, bagoly, róka és más állatok képében áll a derék fiatalok, Márta és Mátyás szolgálatára, akik barátságos és ellenséges erők közepette élik mindennapi életüket. A történet során boszorkányok, lidércek, valamint a jó szellem és a becsületes, igaz emberek fantasztikus küzdelmének, a Jó és a Rossz harcának színterévé válik a székely falu.
Részlet a könyvből:
„Először Mátyás szenderedett el. Úgy pihent boldog elereszkedéssel, mint a táltosparipa, aki annyi sok akadályon áttörve, megérkezett az öröm várába, ahol a legkisebbik királyleánytól megkapta a cukrot. Márta büszkén és bizsergő félelemmel simogatta, majd átölelte a nyakát, és odabújva ő is elaludt.
De akkor éjfél volt már…
A fáradságos nap és az éjjeli dús lakoma után én is idejét láttam, hogy megbújjak kettőjük közé. Nem kellett ringatni, mert a nyugodt lélek hamar álmot talál: én pedig igazán kíméletesen csíptem őket, s kíméletesen is csak akkor, amikor szerelmi bódulatukban észre sem vehették.
Mégis én voltam az első, aki talpon voltam.
Éppen hasadozott a hajnal, de még nehezen pótolta a holdat, amely a ház túlsó oldalához kerülve hazament. Friss volt a fejem, a látásom nagyszerű és a hasam is vidáman emlékezett a tegnapi laposságára. Vigyázkodva kisétáltam rejtező helyemből, bejártam hegyeket és völgyeket, s végre megállapodtam a takaró legmagasabb csúcsán. Innét gyönyörködve néztem szerelmesen aluvó két gazdámat, majd elgondolkoztam a sorsomon. Minden a legjobban lett volna, csakhogy édesded szerelmeseket látva, engemet is nagy sóvárgás fogott el, hogy szintén párosodjam. Ez könnyű is lett volna, ha találhattam volna egy tetszetős és megfelelő nőstény bolhát, de az ágy egész birodalmában egyedül voltam ebből a fajtából. Hirtelen az jutott eszembe, hogy nekiindulok, és addig meg sem állok, amíg vándorlásban és egyre-másra való ugrálásokban párosodó erőmet el nem fogyasztom.
Így következett bé egy újabb nagy fordulat az életemben.
Mert ahogy bohókásan és vigyázatlanul a bal saroknál haladtam volna felfelé a falon, egyszerre azt vettem észre, hogy beléugrottam a pókhálóba. Csak alig mozdult meg a háló, de ez elég volt arra, hogy a mester rögtön felébredjen. Hat rettenetes szeme volt neki és abban a pillanatban mind a hatot rám szegezte. Éreztem, hogy egyet sem tudok mozdulni, s nem is tudtam. Hosszú és borzasztó pillanatok múltak így el, de ez még semmi sem volt ahhoz a pillanathoz képest, mint amikor észrevettem, hogy a rettenetes mester elindul felém. Először csak az állkapcsán lévő két karját nyújtotta előre, de aztán rögtön bé is görbítette és úgy tartotta, mint két vasmacskát. Utána mindjárt előretette a két első lábát s láttam, hogy már a másik hat is mozdul.”
A TAMÁSI ÁRON JÉGTÖRŐ MÁTYÁS KÖNYV LETÖLTÉSE