Tartalom
Répacsősz megjelenése a földön
Miként kapja nevét Répacsősz az emberektől
Répacsősz és az uzsorás
Répacsősz és a postásfiú
Répacsősz vidám akasztása
Répacsősz és az üveges
Répacsősz büntet és jutalmaz
Répacsősz és a patkoló kovács
Répacsősz és János gazda
A pórul járt Szarvas ügyész úr
Répacsősz, a gazdag paraszt meg a fia
Répacsősz és a szegény kis lány
A két púpos és a Répacsősz
A Répacsősz a bírák előtt
Részlet a könyvből:
„Miként kapja nevét Répacsősz az emberektől.
Hogy a hegyek szellemének valami más neve is volt a Répacsőszön kivül, arról alig tud valamit a hir. Ezt a nevet is gunyból aggatták rá alattvalói, a hunczut kis törpék. Sőt a hegyi szellem előtt ki sem merték ejteni, mert az szörnyen haragudott érte.
Az emberek, lenn a völgyben igen soká semmit sem tudtak Répacsőszről. Amaz emlékezetes napon látták a nagy vihart, egy hatalmas gomolygó felhő is elvonult a fejük felett, de ki gondolt volna arra, hogy itt egy szellem fogja megkezdeni uralkodását. Répacsősz nem is mutatkozott az emberek között és nem is törődött velük. Elég gondot okozott neki az, hogy törpéi féktelenül rakonczátlan hadát rendre és fegyelemre szoktassa, ugy, hogy néhány év már elmult, de Répacsősz ki sem mozdult birodalma székhelyéről, a hegy mélyéből.
Egyszer azonban évek multán kedve szottyant kivülről is megnézni a világot.
Persze ezt a maga való alakjában nem tehette, hisz halálos rémülettel szöktek volna meg előle az emberek, ha felhőkig érő óriás alakjában megjelenik. Meg akarta ismerni az embereket, közelükbe akart férkőzni.
Valami szegény szénégető alakját varázsolta magára és igy indult tanulmányutjára. A mint igy ment, mendegélt, hát látja, a mint egy munkásasszony éktelenül püföli az urát, üti, veri és szidja, a hogy csak a száján kifért.
No Répacsősznek ez cseppet sem tetszett és rohanvást menekült erről a helyről, gondolván rá, hogy mégis milyen jó, hogy a szellemeknek és tündéreknek nincsen házastársuk, legalább az ilyen gyengédségek eltürésére nincsenek rákényszeritve.
A mint tovább ment, hát látja, hogy két öregebb ember verekszik és öklözi egymást, mintha fizetnének érte. No, ez sem tetszett. Megy még tovább, ott egy ember szidja a feleségét. Ez sem tetszett neki. Még tovább ment, hát egy csapat engedetlen és neveletlen gyereket talált, a kik szegényes gunyáját kezdték csufolni. Nahát, nagy keserüség ült a szivére, hogy ennyire csalódott az emberekben és még a gyerekeket is ily elvetemülteknek találta. Felült egy felhőre és néhány mérföldön átröpült. Egyszerre csak látja, hogy egy pompás kert közepén vidám lánykák járnak körbe és csengő dalokat énekelnek. Nosza, elgyönyörködött szépségükben, jókedvükben, de különösen egy lányka vonta magára a figyelmét, egy gyönyörüszép szőkeség, a ki ugy látszik, legelőkelőbb volt köztük, mert mind körülte járta a tánczot és tisztelettel beszélt hozzá.”
A RÉPACSŐSZ – TÜNDÉRMESE KÖNYV LETÖLTÉSE