I. kötet.
A három aranygyürű.
Az örökbefogadott testvérek.
Az örökifjúság vize.
Világszép Sárkány Rózsa.
A tizenkét fekete varjú.
A princzeszné és a sündisznó.
A czigány és a pap.
A rátartó királykisasszony.
A szegény ember, a huszár és a pap.
A három királykisasszony.
A czigány és az obsitos.
A vándorló herczeg.
II. kötet.
A sündisznó.
Ráró Rózsa.
A szegény ember tizenkét fia.
A kárvallott juhász.
A csoda-falevelek.
A mostoha és az édes gyermek.
A száz pár körtve és alma.
A hasznavehetlen bognár.
Minden kölcsön van bartaként.
Az asszonyi kiváncsiság.
Czigány és az ördög.
Részlet a könyvből:
„Volt egyszer a világon egy igen szép királykisasszony. Mint mondám szép volt a királykisasszony, mert biz az akár ki fia is megnézhette s tudom, hogy nem hagyta volna egy tekintetre; de mi haszna, ha a zúzája gonosz volt: mert az udvarló vitézekkel csakugy félvállról beszélt; ennek is hajított oda egy szót, annak is vetett oda valamit, erre rá kancsitott, amarra mosolygott, de isten bocsa bűnét, mintha kőből lett volna a szive, egyet sem szeretett igazán. Különösen valami herczegfit, kit legjobban szivelhetett a többi között, gyötört leginkább.
Itt a királykisasszony, mikor egyszer fésülködött, hogy hogy nem, két kis állatkát fogott, melyeket aztán, hogy valjon mekkorára nőnének, zsiros bögrébe tett.
Itt lelkem teremtette, a két kis állatka annyira megnőtt, annyira meghízott a zsiros bögrében, hogy egy pár czipő kitellett a bőrükből. Mondom, mikor a két kis állat akkorára meghízott, a királykisasszony mindkettőnek lerántatta a kantusát, kikészitette s a cserzettbőrből aztán czipőt varratott magának.
Mikor aztán felhúzta a lábára az uj czipőt, ország-világszerte kihirdettette, hogy az, a ki kitalálja, legyen az szegény ember, koldús, szóval bárki, hogy micsoda bőrből van készitve az ő két czipője: senki más nem lesz a hitves ura.”