Menu

Cyril Abraham: Az ​Onedin család – Szeszélyes széljárás / A fehér hajók / Megfordul a szél

A REGÉNY LETÖLTÉSE

„Az Onedin család” a három testvér: a kissé bumfordian és olykor ostobán törtető Robert, a szépséges és csábító Elisabeth és a jóképű, de többnyire megközelíthetetlennek tűnő kemény üzletember és rettenthetetlen tengerész, James története.

A sikeres tv-sorozat alapjául szolgáló, a múlt században játszódó, fordulatokban és izgalmakban gazdag regények megannyi olyan titkot is elárulnak az Onedin családról, melyről a tv-sorozatból nem értesülhettünk.

Részlet a könyvből:

“Az Anne Onedin kifulladtan ringott a bilbaói kikötőgát mellett, vas teste remegett, amint a nyers érc a hajófenékbe ömlött. A híd korlátjára támaszkodó Baines nézte, amint James partra száll, és átkozta magában a napot, amikor Onedin megrendelte a gőzhajót. Baines gyűlölte ezt a hajót. Gyűlölte a hajtómű zajos dohogását, a gőz vad sziszegését, a zsír meg az olaj átható bűzét. De a legjobban a gomolygó, fekete füstöt utálta, amely ragacsos rétegben borított mindent, és úgy csapott le az emberre, mint a Hadész forró lehelete.
Odafordult, amikor Albert bújt elő a kazánházból, mint valami alvilági kísértet. Könyékig feltűrt ujjú inge mocskos volt, arcát izzadság és kormos zsír borította. Megtörölte a kezét valami piszkos ronggyal, meglátta Bainest, vidáman intett neki, és derűsen a híd felé indult.
Dél-Spanyolországban hőhullám tombolt, a hajó fölé fullasztó, vörös porfelhő borult, amelytől a nap izzó sugarai a pokol vöröslő lángnyelveinek tetszettek.
– Jó reggelt, kapitány – mondta derűsen Albert, mihelyt a feje fölbukkant lentről. Föllépett a hídra, a zsebéből viharvert szivart kotort elő, a szájába dugta, és ő is a korlátra támaszkodott. James távolodó alakjára mutatott. – Amint látom, a gazdánk ismét partra szállt.
– A hajó dolgában – morogta szűkszavúan Baines. Albert végigtapogatta a zsebeit, megtalálta összelapított gyufásdobozát, rágyújtott.
– Anne halála nagyon megviselte – próbált beszédbe elegyedni Bainesszel.
Baines kiköpte a szájából a dohányt. Albert ismét próbálkozott.
– Olyanok voltak, mint két borsószem egy hüvelyben. Nem láttam még embert, akit ennyire megviselt volna egy szeretett személy halála.
– Közel álltak egymáshoz – hagyta rá Baines. – Nagyon közel.
– Kár, hogy Anne csak egy lányt hagyott neki. A fiú gyerek célt adna az életének, – Albert szeme előtt az immár ötéves kis William képe villant föl. Igen, a fiú gyerek célt és értelmet ad az életnek.
Baines úgy érezte, megsértették a gazdája iránti föltétlen hűségét.
– Szerintem Mr. Onedin tudja, merre tart – morogta, és a megrágott dohányt a jó hat méter mélyben lévő kikötőgátra köpte.”