Horváth Kati 1940-41-ben a szüleivel és két testvérével Budapestre költözik. Kati is, mint a legtöbb ilyen korú lány szerelemről és boldogságról álmodozik. Lányiskolába jár, miközben élettere rendkívül kicsi. Iskolai tanulmányait csak akkor folytathatja ösztöndíjjal, ha kitűnő eredménnyel végez el minden évet. Kati lábát lóbálva hallgatja minden este anyja visszaemlékezéseit, amelyek a szokásos „Bezzeg az én időmben”-nel kezdődnek, és életében akkor áll be az első igazi változás, amikor egy véletlen folytán összehozza a sors későbbi szerelmével, Lacival.
Kati a külvilágtól elzárva él, nem érdekli a világban történő dolgok, a nemzetközi helyzet, a politika, a világháború. Csak az első bálja idején veszi észre, mi is történik, amikor Laciját katonának hívják…