Az első világháború végén, a gyűlölet és félelem káoszában szerelem bontakozik ki egy fiatal francia katona és egy falusi magyar leány között…
Lehet-e „ez egy gyönyörű barátság kezdete”? Van-e közös jövőjük a trianoni békeszerződés árnyékában? Felvállalják a szerelmüket, vagy elsöpri őket a történelem vihara? Átjutnak-e a leszármazottaik a hazugság folyondárján? Ki mondja ki az igazságot? Összetalálkozik-e a két ág, mielőtt beköszönt a halál? A szeretet mindig győz, vagy most az egyszer veszít?
Részlet a könyvből:
„Megjöttek a francia katonák! Gyertek ki hamar, nézzük meg őket! – szaladt be huncut kacajjal Mimó az élésházba, ahol a kukoricát morzsolták és a krumplicsírát pörgették le a leányok.
– Nem illik ezt! Ej, te Mimó! Hallod-e, eredj vissza a dologhoz! – pirította őket az öreg Mári néni, aki már jól tudta, hogy ezeket a fiatal tyúkokat ugyan szidhatja, hiába.
Elindult már bennük a férfiak iránti lelkesedés, és ez vissza nem fordíthatóvá vált: eladósorba kerültek, így jó ideig nem fogja érdekelni őket más, csak a nadrág. De fordítva is így volt, Miksa bátyám ugyan inthette a legényeket, hogy ne járjanak a szoknya után, hanem forduljanak inkább az értelmes munka felé, mert a végére nem sül ki sok jó. Még amúgy is túl fiatalok. Mindenki találja meg a számára legkedvezőbb párt, akivel jólétet biztosíthat a eljövendő nemzedéknek, ezt szerették volna, de ebben a háború hasogatta világban legkevésbé a párkeresésre volt idő. Ezt tudták a székely fiatalok is.
Semmi nem ment már a megszokott folyásban, felbolydult a falu, Bükkfalva, mint a méhkas, amikor megjelentek azok a francia legionáriusok.”