Párizs, 1794 júliusa. Thermidor hava, a forradalmi naptár szerint. A jakobinus terror a tetőfokára hág, naponta több tucat kivégzést tartanak. A párizsi nép a vértől és a demokráciától megrészegülve egész nap az utcán nyüzsög, és ujjongva nézi, hogyan hull le a feje a tegnapi hatalmasoknak és tekintélyeseknek. Ebbe a tarka-barka hisztérikusan lelkesült forgatagba érkezik egy derék vidéki polgár: Roch, a hóhér. Rocht Longwyből, eddigi működési helyéről Toulouse-ba helyeztek át, s közben útba kell ejtenie a párizsi hivatalokat. A hivatalnokok persze nem Roch áthelyezésével foglalkoznak, hanem a napi politikai eseményekkel, és Roch hamarosan reménytelenül elvész a párizsi élet zűrzavarában…
Részlet a könyvből:
„Polgártársak! A mai kivégzés alkalmával a következő vívmányokat van szerencsém kihirdetni. Longwy város forradalmi törvényszéke Roch polgártárs kérelmére megrendelt egy vadonatúj pengét a guillotine-hoz, hogy a zavartalan működést lehetővé tegye. Ezen túlmenően az ítéletvégrehajtónak biztosítja azt a további kedvezményt, hogy a város területén minden döglött ló őt illeti. Éljen a Köztársaság! – Remélem, elégedett, Roch polgártárs.”
„Én soha nem éltem egyedül. Nem tudom, milyen. Néha arra gondolok, hogy mire gondolnék, ha egyedül lennék. Nem is úgy értem, hogy teljesen magányosan. Hanem ha lenne egy órám, vagy három. Amikor leülnék egyedül, és gondolhatnék bármire. Nem tudom, mire gondolnék. Kíváncsi vagyok.”