A régi falu állatvilága, környezete elevenedik meg a mesékben. Házi és ház körüli állatokról éppúgy szól a mese, mint az erdő-mező szabad, küzdelmes tájain kóborló lényekről. Koldus verebek csipegetnek, csivitelnek, iciri-piciri macska surran, többször is feltűnik az örökkön éhes kisegér, jelen vannak az udvar szárnyasai: a galamb, a réce meg a lúd.
Móricz állatseregletének három alakja, több mese főszereplője a barátságos, vidám kismalac, a torzonborz, okoskodó, zsákmányéhes farkas, no meg a ravaszdi, aki többnyire pórul jár, hiába csalafintáskodik. Az ember ésszel, a kutya türelemmel jár túl a róka cselvetésein. Itt-ott felbukkan egy-egy emberalak is a mesevilágban, a szegény ember, a csudálkozó Mehemed, György uram, a csizmadia, aki nem állhatja a malackájának csúfolódását.
Móricz Zsigmond verses állatmeséin megjelenésük óta sok generáció óvodása, kisiskolása nőtt fel. Olyan klasszikussá vált meséket tartalmaz e kötet, mint például: a Kecskék és a farkas, A török és a tehenek, A poruljárt farkas, a Medve, róka, meg az ember, Többet ésszel, mint erővel, a Kismalac meg a farkasok, az Iciri-piciri.
Részlet a könyvből:
A TÖRÖK ÉS A TEHENEK
Volt egy török, Mehemed,
Sose látott tehenet.
Nem is tudta Mehemed,
Milyenek a tehenek.
Egyszer aztán Mehemed,
Lát egy csomó tehenet.
Én vagyok a Mehemed!”
„Mi vagyunk a tehenek!”
Csudálkozik Mehemed,
Ilyenek a tehenek?
Számlálgatja Mehemed,
Hányfélék a tehenek.
Meg is számol Mehemed,
Háromféle tehenet.
Fehéret, feketét, tarkát,
Meg ne fogd a tehén farkát!
Nem tudta ezt Mehemed,
S felrugták a tehenek.”