Nicky Belanet, Los Angeles legjobb magándetektívét – aki önmagán kívül csak a piát szereti igazán – különös ügyfelek keresik fel, még különösebb megbízásokkal. Meg kell találnia Célinet, a rég elhunyt francia írót, egy ügyfele kikapós feleségének szeretőjét, továbbá a Vörösbegyet, akinek kilétéről sejtelme sincs. Sötétben tapogatózik tehát, s a nyomozás a napfényes Los Angeles árnyékos vidékeire vezeti.
Már-már feladja a küzdelmet, amikor megjelenik Lady Halál…
Részlet a könyvből:
„Másnap elmentem a Végső Menedék Temetkezési Vállalathoz, hogy egy kicsit körülnézzek. Nem is rossz biznisz – itt sosincs holtszezon.”
„Várakoztam. Mindannyian várakoztunk. Ezek az orvosok miért nem tudják, hogy a várakozás azon dolgok közé tartozik, amelyek megőrjítik az embert?! Az ember egész életében csak várakozik. Várja, hogy megszülessen, aztán várja, hogy meghaljon. Sorban áll, és vár, hogy vécépapírt vehessen. Sorban áll a bankban, és várja, hogy megkapja a pénzét. Ha pedig nincs pénze, még hosszabb sorokban vár, csak nem a bankban. Várja, hogy alhasson, és várja, hogy felébredjen. Várja, hogy megházasodhasson, aztán várja, hogy elválhasson. Várja, hogy essen az eső, aztán meg, hogy elálljon. Várja, hogy ehessen, aztán, hogy ehessen újra. Várja hogy sorra kerüljön egy csapat őrült közt, s közben azon tűnődik, vajon ő is megőrült-e.”
„Az élet legjobb részei azok, amikor az ember nem csinál semmit, csak vakarózik, csak nyammog. És ha azt mondjuk, minden értelmetlen, akkor nem lehet minden értelmetlen, mert ha tisztában vagyunk vele, hogy minden értelmetlen, akkor az, hogy tisztában vagyunk ezzel, már némi értelmet ad az egésznek. Értik, amit mondok? Amolyan optimista pesszimizmus ez.”
„Szinte mellette álltam. Olyan közel, hogy láttam, mit olvas. Thomas Mann. A varázshegy.
Észrevett.
– Ezzel a fickóval valami nem stimmel – mondta, s felemelte a könyvet.
– Mi lenne az?
– Azt képzeli, hogy ami unalmas, az művészet.”
A PONYVA HANGOSKÖNYV LETÖLTÉSE