Menu

Charles Lorre: Sivatagi ​őrjárat (Hangoskönyv)

A HANGOSKÖNYV LETÖLTÉSE

A sivatagi őrjárat elindul. Harry a világ legpimaszabb légionistája volna, de Kockás Pierre még rajta is túltesz.

Egy rohamkés Yxel őrmester gyomrának feszül és a Sivatag is elpirul a szégyentől…

“Mikor a vizsgálóbíró és a kiküldött Goumier őrmester befejezte a vizsgálatot és megállapította az egyöntetű tanúvallomásokból, hogy a szakállas volt a támadó fél, a Kockás Pierre sötét pillantást vetett Angyalkára.
– Mi ketten még csevegünk a dologról! – mondta. Angyalka is-mét elpirult és már a harmadik pipaszopókát harapta ketté zavarában.
– Hát most halljuk! – mondta a Kockás, mikor a hatósági emberek eltávoztak.
– Mi baja volt velem ennek az embernek?
– Ez Smith volt – felelte Angyalka. – Smith, a kanadai favágó.
– Na és – érdeklődött Pierre –, azért, mert valaki kanadai favágó, nem látom, miért kell ártatlan emberekre lövöldözni?
– Te nem vagy ártatlan! – mondta Angyalka bíborpiros arccal. – Te bűnös vagy, Pierre.
– Miben? – kérdezte Pierre ijedten.
– Az én elcsábításomban – rebegte Angyalka.
– Hát én elcsábítottalak téged? – mondta meglepődve a Kockás.
– Én úgy vettem észre, mintha fordítva történt volna a dolog.
– Goromba! – mondta Angyalka és játékosan évődve, meglegyintette Pierre-t, olyan játékosan és olyan évődve, hogy maga lepődött meg a legjobban, mikor ettől a semmiségtől Kockásnak meglazult két zápfoga. – Igazán nem vagy gyengéd, Pierre. Ilyesmit nem vágnak a szemébe egy úrinőnek… Ez a Smith már Tangerben is járt utánam. Mit csináljak, belém szeretett. A férfiak rendszerint belém szeretnek. Sajnos, azonban egyik sem hosszú életű. Itt van például ez a Gerard… tudod, aki meglógott a pénzemmel…
– A filmsztárbajuszos?
– Igen. Mindössze négy bordáját törtem el és már ettől is meghalt az a hülye. Igaz, hogy az egyik borda átfúrta a tüdejét… – felsóhajtott. – Átkozott balszerencse, hogy mind ilyen rövid életű… de azért ne ijedj meg, szívem. Lehetnek kivételek is. Látod, megmenekültél a Smith bosszújától is. Remélem, megbocsátod nekem ezt a kis incidenst.
– Szóra sem érdemes, drágám! – felelte Kockás és megtapogat-ta golyótól átfúrt vállán a kötést.
– Szóra sem érdemes, öregem! – mondta a Késdobáló, mikor Kockás Pierre megköszönte neki a “szíves közreműködést”. Igazán csekélység volt. Ujjgyakorlatok, hogy ki ne jöjjek a formámból.
– De az a dobás, öregem… Legalább tizenkét méterről. Hogy tudsz így bánni a késsel?
A Késdobáló nem felelt. Nagyon elkomorodott és szótlanul lépkedett Kockás oldalán. A szakállast kísérték ki utolsó útjára, mert részvevő lelkek voltak és mindenkinek elmentek a temetésére, akit ők öltek meg. A Kockás másik oldalán Angyalka ment, aki nagyon szomorú volt. Nem a megboldogult miatt, mert elvégre az minden-kivel könnyen előfordulhat errefelé, hogy egy késszúrás következtében elköltözik, hanem mert kénytelen volt nélkülözni a pipáját. A dohányzás rendkívül hiányzott neki, de végre is temetésen nem illik pipázni.”