Menu

Jókai Mór: A ​janicsárok végnapjai (Hangoskönyv)

A JANICSÁROK VÉGNAPJAI HANGOSKÖNYV LETÖLTÉSE

A lázadó janicsárok Ali Tepelenti pasa vezetésével meg akarják buktatni II. Mahmud szultánt, de az Behram nevű hadvezére segítségével letöri a lázadást. Az ütközetben kétezer megszállott janicsár pusztul el.

Hárem, szex és párbaj, várostrom jelenetei váltogatják egymást.

“Észre sem látszott venni a lakába berontott jövevényt, hanem végzé nagy buzgósággal a kegyes szertartást. Először is megmosta kezeit, harmincháromszor mondva el e kegyes igéket: „Áldott az isten, ki a víznek tisztító erőt adott, s hitünket felvilágosította”, azután jobb markával háromszor vizet vett szájába és imádkozék: „Óh, uram, óh, Allah, ízleltesd meg velem azt a vizet, melyet adtál Mahommed prófétának a paradicsomban, s amely illatozóbb a balzsamnál, fehérebb a tejnél és édesebb a méznél, s mely a szomjazó epedését örökre megenyhíti.”

Ezután a markán keresztül ismét az orra lyukain szítta fel a vizet, s ekképp buzgólkodék: „Uram, szagoltasd meg velem a paradicsomnak illatját, mely kedvesebb, mint az ámbra és a pézsma, és ne engedd, hogy valaha a pokolnak átkozott bűzét megérezzem.” Ekkor két marokra fogta a vizet, s orcáját jól megmosva vele, azalatt ily szavakat beszélt: „Tisztítsd meg, uram, az én orcámat, amiképp minden prófétáknak s minden hű szolgáidnak orcáját meg fogod az ítéletnek nagy napján tisztítani.” Még ez sem volt elég, ekkor meg a jobb markába vett vizet, s azt a könyökén végigcsorgatva, fohászkodék: „Uram, add az utolsó ítélet napján az én cselekedeteimnek könyvét a jobb kezembe, mely az elválasztottak keze, és vígy be a paradicsomba.” Azzal bedugta fejét a medence vízbe, s szája kimaradván belőle, módjában volt azalatt ilyen beszédet tartani: „Uram, végy környül engemet, midőn előtted megjelenek, irgalmaddal, s ne nyomd az én fejembe a bűnöknek tüzes koszorúját, hanem az erénynek arany koronáját.” Most füleit vette sorba az érdemes férfiú, áhítattal mondván: „Engedd, uram, hogy az én füleim mindenkor örömest hallgassák azokat, melyek az alkoránban vannak írva.” Végezve ezt, meglocsolá nyakacsigáját és torkát, igen célszerűen mondván ez alkalommal: „Uram, szabadíts meg engemet azon kötelektől, melyek az elkárhozottak nyakaira fognak vettetni”, mely kegyes óvástétel után leült a földre, s jobb lábát áhítatosan megmosván, kiálta: „Óh, uram, ne engedd, hogy az én lábaim megcsuszamodjanak az Alsirát hídján, mely a pokol felett a mennyországba viszen”, a bal lábát is megöblíté, és fohászkodék: „Vedd el, uram, az én adósságaimat, s hallgasd meg az én könyörgéseimet.”

A JANICSÁROK VÉGNAPJAI HANGOSKÖNYV LETÖLTÉSE




Kategória