Kinizsi Pál, Mátyás király Fekete Seregének a vezére egy szép tavaszi napon megjelenik a mai korban, egy mai kisvárosban, Zeréndváron.
De mit keres Mátyás király hadvezére Zeréndváron ötszáz évvel a saját halála után? Úgy tűnik, nem véletlenül került ide, a városnak éppen egy hős megmentőre van szüksége.
Részlet a hangoskönyvből:
„Először a páncélzat körvonalai jelentek meg a levegőben. A sodronying apró láncszemei mint pici gázlángok kékesen vibráltak az iskola félhomályos fizikalaboratóriumában. Halványan kirajzolódott a váll, a két kar és a mellkas hatalmas boltozata. A számítógép csendesen kattogott. Az egész helyiséget betöltötte valami lágy zümmögés, amit csak egy erdei tisztáson elheverve, félálomban hallhat az ember…
– Baromi! – suttogta Domi, és lassan égnek állt az a semmi szőke haja. Kábult volt az élménytől. Pedig ő már kezdettől fogva hitt a kísérletben. Pontosabban a bátyjában, Attilában hitt. Szerinte – és most szó szerint idézzük – „Attila akkora majom, hogy még ezt is meg tudja csinálni”. Nagyon tudta tisztelni és csepülni a bátyját.
Attila, az idősebbik Mátyás fiú, némán ült a számítógép előtt. Szeme megbabonázottan meredt a sejtelmes fényekből kibontakozó emberi figurára. Pislantás nélkül nézte a sodronyingbe bújtatott mellkast és a vállakat elborító páncéllemezt. De csak annyi izgalommal, mint az igazi tudósok, akik pontosan tudják, hogy mit keresnek, mégis reszkető, belső lázzal várják a biztos sikert.
– Baromi! – suttogta Domi ismét azzal a hatalmas szókincsével, amit tizenkét év alatt összekapart magának.
Attila és Domi között a műanyaggal borított padlón Braun Gézuka térdepelt. Előrehajolva két kezére támaszkodott, és felcsapott fejjel úgy meredt a kék lángocskákra, mint egy kutya, ha meglátja, hogy a derűs, nyári égből lassan aláereszkedik egy szál kolbász. Épp hogy nem szűkölt a boldog rémülettől. Ő aztán igazán tudta, kinek kell megjelennie, hogyan néz ki a páncélos vitéz!”
A MI KINIZSINK HANGOSKÖNYV LETÖLTÉSE