A Marseille-i kikötőnegyed kérges kezű és szívű lakói köze egy napon magányos kamaszlány érkezik. Prücsök bebörtönzött édesapja perének újrafelvételét szeretné elérni Marseille és Észak-Afrika tejhatalmú uránál, Mervin kormánybiztosnál. Babette anyó, Ész Lajos, Kirúg Hümér, Rita Kamélia és társaik pártfogásával a „nemzetközi kémnő” tornádóként forgatja fel a gyarmati felsővezetés néhány tagjának életét – egészen a boldog végkifejletig.
Részlet a könyvből:
„– Nagyon helyes, hogy a tetemet már előkészítették a boncoláshoz. Örülök, hogy végre rend van a kórházban. Fogjunk hozzá uraim. A lelet szerint ez itt egy negyvenöt év körüli anaemiás egyén, causa mortalis: előrehaladott atrophia…
A kórboncnok felemelte kését, lehúzta a leplet, ám ekkor legnagyobb csodálkozására a halott felült, és mutatóujját figyelmeztetően kinyújtva, így szólt:
– Pardon, a boncolás előtti illem előírja, hogy bemutatkozzam.
A tanár szigorúan összevonta két szemöldökét, és a meghökkent kórházi szolgára nézett.
– Marcel! Hogy kerül ide egy jól nevelt női hulla, a középkorúnak jelzett negyvenöt év körüli egyén helyére. Uraim! – És az orvosokhoz fordult, választ sem várva: – Iménti kijelentésemet visszavonom: a kórházban még sincs rend.”