Menu

Benedek Elek: Két ​gazdag ifjú története

A KÉT GAZDAG IFJÚ IFJÚSÁGI REGÉNY LETÖLTÉSE

A Két gazdag ifjú története című ifjúsági kisregény igazi léleknyugtató olvasmány.

Az egyes szám első személyben elmesélt, rendkívül személyes hangú írás központi eseményeinek színtere egy család kertje, ahol egykoron Rákóczi juharfájáról származó csemetét ültettek el. Ennek kapcsán bontakozik ki egy “csöndes papi lakban” az ott élő család és a két meggazdagodó, ám egymással nagyon ellentétes személyiségű testvér, Miklós és György története.

Részlet a könyvből:

“Százados fák rengetege vette körül a mi házunkat. Jól gondozott utak kanyarodtak keresztűl-kasúl a kertben, melyet ha szántó­földdé alakúnak át, tíz kis gazda megélhetett volna rajta. Az erdei fák, a díszcserjék, bokrok mindenféle fajtája volt ott. Igazi erdő volt a mi kertünk, melyben a házbeliek is eltévedtek. De én különkülön ismertem minden fáját, bokrát. Tavasszal az orgona, akác, nyáron a hársfák illata szinte bóditó volt, úgy megtöltötte a kertet.
Minden nagy nemzeti hős nevére volt keresztelve egy fa, rendszerint cser, juhar és hárs. Ezek közt legnevezetesebb vala egy hatalmas koronájú juharfa, mely II. Rákóczi Ferenc nevét viselte. Torja Miklós ősöm, Rákóczi vitéz katonája ültette ezt a fát abban az esztendőben, melyben a ház épült: 1705-ben. Ez alatt a fa alatt szerettem heverészni, ezt a fát csaknem mindennap meglátogattam, pedig a kert szélén állott, a háztól egy félórányira.
A kert szélén túl szerénykedett egy kis ház: az öreg tiszteletes háza. Mellette mindjárt a templom. A papi ház is, a templom is régi, a mi házunkkal egyidős A papi ház mellett állott egy nagyobb ház. Már a külseje mutatta, hogy hétszilvafás nemes ember háza. Kívülről látszott, hogy lehet benne öt-hat szoba. Fazsindelyes a födele, de kőfundamentuma, széles téglafala mutatta, hogy gazdája nem egy emberöltőre építé. A kert, amely körülvevé, három­
négy holdas lehetett, de nem voltak benne százados fák, díszcserjék. Ehelyett jófajta gyümölcsfák s ribizli- meg pöszméte-bokrok hosszú kettős sorokban. Aztán egy nagy tábla lóherés meg egy nagy tábla rét.”