Menu

Mándy Iván: A ​locsolókocsi

A LOCSOLÓKOCSI IFJÚSÁGI REGÉNY ONLINE OLVASÁSA

Egy kefefejű kisfiú áll az utcasarkon. Áll és vár.

Talán ma feltűnik a locsolókocsi, egyszer csak behúzza egy kéz a kocsiba, és ő suttorgó vízesésben repül a város felett. Furcsa útjai vannak a kisfiúnak, aki egyesek szerint épp csak akkora, mint egy pattogatott kukorica, de „rém erős”. Különben Totyinak hívják, igazi nevén pedig Garancsi Jancsinak. Ő és barátja, a nagy Oma meg a már említett locsolókocsi a főhősei ennek a regénynek. további szereplők: a VII. á) és b) osztály tanulói, köztük a két Beke a labdával, a szőke copfos Král Bori, Lukács, akit intézetbe visznek, Panni néni, Szász doktor, aki besegít fiának a politechnikai versenybe, egy titokzatos legionárius és még sokan mások.

Részlet a könyvből:

“– Megvagyunk? – Jánosi egy álmos bajuszban leereszkedett a busz lépcsőjéről.
Panni néni számolt. Ludwig Klárit egy türelmetlen mozdulattal arrébb tolta.
– Menj innen, Ludwig, téged már harmadszor számollak. Blaskó, ne bújj el, Blaskó Tamás!
Már többen is kiáltozták.
– Blaskó! Blaskó!
A buszok dudáltak, sértetten, türelmetlenül.
(…)
– Tudtam – sóhajtott Panni néni –, tudtam, hogy valami baj lesz.
– Talán csak hülyéskedik – mondta Omasics. – Elbújt egy ülés alá, vagy a csomagtartóban.
Megrohanták a kocsikat. Bemásztak az ülések alá, felhúzódzkodtak a csomagtartóba. Hagara Öcsi befeküdt két szatyor közé. Úgy kellett lerángatni.
– Észnél légy!
Végigrohantak a kocsikon. Blaskó – sehol.
– Legszívesebben visszafordulnék – mondta Panni néni.
– Tessék bennünket megszámolni – állt eléje Ludwig Klári.
A tanárnő ránézett, és Ludwig eltűnt.
– Felderítő csapatokat kell alakítani – állt elé Omasics.
Novák oldalba bökte. – Mit nyüzsögsz, Omasics?
– Ki nyüzsög?
– Na, csak úgy mondom… – Novák az erdő felé mutatott. Arra a parányi kis pontra.
A parányi kis pont egyre nagyobb lett, és aztán már jól lehetett látni Blaskó Tamást.
Mindnyájan Blaskó Tamást nézték.
– Csak semmi nyüzsi – mondta Novák.
Omasics rándított egyet a vállán.
Mindnyájan Blaskó Tamást nézték. Tanárok és tanárnők, fiúk és lányok meg a két busz. Blaskó meg szép lassan jött hegyes formájú ellenzős sapkájában.
– Jó idegei vannak – mondta a sofőr.
– Kötélidegei vannak – mondta a másik sofőr. – Nem zavarja, hogy ennyien várják.
Nem, Blsakót ez csöppet sem zavarta. Ahogy megérkezett, derült mosollyal bámult a többiekre.
– Hát te? – kérdezte Panni néni.
– Gombát kerestem. – Az erdő felé mutatott. – De egy árva gombát sem találtam. – A dermedt arcok között elindult a busz felé. – Meddig állunk még itt?