Az Énekek éneke a világirodalom szerelmi költészetének egyik legrégibb emléke: az ókori héber nép lírájából, lakodalmi dalaiból őrzött meg néhány száz sort.
Az Ószövetség könyvei között reánk maradt szerelmes versek keleti erotikája, természetleírásának frissessége, a szerelmét kereső leány éjszakai kóborlásának rajza, a táncoló menyasszonyt néző lakodalmas közönség elragadtatott leíró éneke, a szerelmi érzés ábrázolása szól hozzánk a versek soraiból.
Részlet a könyvből
„I,1. Énekeknek éneke, mely Sálomontól szereztetett.
2. Csókoljon meg engemet az ő szájának csókjaival,
mert jók az te szerelmeid, jobbak az bornál.
3. Az te drága kenetid jók illatozásra,
az te neved elterjedett, mint az drága kenet,
azért szeretnek tégedet az leányzók.
4. Vonj engemet, és te utánnad futunk:
mikor béviszen engemet az király az ő ágyas házába,
örvendezünk és vígadunk te benned,
előszámlállyuk az te szerelmidet,
mellyek jobbak az bornál,
igasságot beszélnek azkik tégedet szeretnek.
5. Fekete vagyok, de szép vagyok azért,
Jerusálemnek leányai,
hasonlatos vagyok az sátorban lakozó kedarenusokhoz,
de az Sálomon sátorában lakozókhoz is hasonlatos vagyok.
6. Ne nézzétek, hogy én fekete színű vagyok,
hogy az nap sütött engemet,
hogy az én annyámnak fiai én ellenem megharagudván,
idegen szőlőknek őrizőjévé töttek engemet,
hogy az én magam szőlejét nem őriztem.
7. Mondd meg énnékem te kit az én lelkem szeret,
holott legelteted és nyugotod (az te juhaidat) délbe?
mert miért vonnám fel sátoromat az te társaidnak juhainál?
8. Mivelhogy nem tudod, ó asszonyi állatok között legszépb:
Jőj ki, ne kövesd annak az nyájnak nyomdokát,
és őrizzed az te kecskéidet az pásztoroknak sátorok környűl.”
AZ ÉNEKEK ÉNEKE KÖNYV LETÖLTÉSE