AZ ÉSZAKRÓL HEGY, DÉLRŐL TÓ, NYUGATRÓL UTAK, KELETRŐL FOLYÓ REGÉNY ONLINE OLVASÁSA
Genji herceg unokája, egy törékeny alkatú, rendkívüli szépségű fiatalember. Nem tud semmi biztosat, valami mégis azt súgja neki, hogy Kyotoban megtalálja, amit egész életében, századokon át keresett.
Egy kolostort, s benne a világ legszebb kertjét… Nyomozni egy kép után, amely valamikor talán már felvillant az ember előtt, csak nem emlékszik rá.
Részlet a könyvből:
„Genji herceg unokája a Nagy Kapu előtt állt, s egy fehér kendőt húzott elő kimonója rejtett zsebéből. Kihajtotta a gondosan éleire igazított, leheletkönnyű selymet, s apró mozdulatokkal felitatta vele a szája sarkában összegyűlt nyálat.
Még mindig gyönge volt, a legjobb lett volna, ha megpihenhet valahol.
Felnézett az égre.
Az elmúlt ezer évben sokféle szél megfordult odafönt.
Volt nappali szél és éjszakai szél, volt hajnali és kora esti, volt havat hozó és meleget hozó, volt a tavasszal érkező és volt az ősszel, volt gyöngéd és játékos, és volt veszedelmes és pusztító, a Beaufort mind a tizenkét tartományában volt milliárdnyi és milliárdnyi, még akár neki is lehetett volna állni, hogy valaki felsorolja és rendszerezze őket, hisz voltak uralkodó s voltak hirtelen támadt bökszelek, volt turbulens és volt gradiens szél, voltak geostropikusak és voltak ciklonok és voltak anticiklonok, és így tovább, így ment ez végig ebben az utolsó ezer évben, a Beaufort tizenkét tartományában csak jöttek és mentek, kergette, űzte, hajtotta egyik a másikát, jöttek a passzátok és antipasszátok, jöttek a talajközeliek és a magaslati szelek, volt jet-stream odafönt a már elérhetetlen messzeségben, lent meg ott volt a várva várt vagy rettegett tengeri szél, voltak a szárazföldön és voltak a barlangokban is, voltak a folyók sodrásának tengelyében, és voltak az őszi kertben is, tényleg a lehető legelképesztőbb fajtákban és irányokban és méretekben mindenütt, de valójában – megszámlálhatatlanul és felsorolhatatlanul – csak annyi történt, hogy itt voltak mindig, még a szélcsendben is –
és mégsem voltak itt, mert ha jöttek, akkor nem jött semmi, ha mentek, belőlük semmi nem maradt, még a szélcsendben sem: láthatatlanok voltak, amikor megérkeztek, és láthatatlanok, amikor elmentek, és ebből a végzetes láthatatlanságból kitörni nem bírtak soha…”
AZ ÉSZAKRÓL HEGY, DÉLRŐL TÓ, NYUGATRÓL UTAK, KELETRŐL FOLYÓ REGÉNY ONLINE OLVASÁSA