Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
„- Jó napot! – mondta a róka.
– Jó napot! – felelte udvariasan a kis herceg. Megfordult, de nem látott senkit.
– Itt vagyok az almafa alatt – mondta a hang.
– Ki vagy? – kérdezte a kis herceg. – Csinosnak csinos vagy…
– Én vagyok a róka – mondta a róka.
– Gyere, játsszál velem – javasolta a kis herceg. – Olyan szomorú vagyok…
– Nem játszhatom veled – mondta a róka. – Nem vagyok megszelídítve.
– Ó, bocsánat! – mondta a kis herceg. Némi tűnődés után azonban hozzátette: – Mit jelent az, hogy “megszelídíteni”?
– Te nem vagy idevalósi – mondta a róka. – Mit keresel?
– Az embereket keresem – mondta a kis herceg. – Mit jelent az, hogy “megszelídíteni”?
– Az embereknek – mondta a róka – puskájuk van, és vadásznak. Mondhatom, nagyon kellemetlen! Azonfölül tyúkot is tenyésztenek. Ez minden érdekességük. Tyúkokat keresel?
– Nem – mondta a kis herceg. – Barátokat keresek. Mit jelent az, hogy “megszelídíteni”?
– Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek – mondta a róka. – Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.
– Kapcsolatokat teremteni?
– Úgy bizony – mondta a róka. – Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra…
– Kezdem érteni – mondta a kis herceg. – Van egy virág… az, azt hiszem, megszelídített engem…
– Lehet – mondta a róka. – Annyi minden megesik a Földön…
– Ó, ez nem a Földön volt – mondta a kis herceg.
A róka egyszeriben csupa kíváncsiság lett.”