Királyfiú Kis Miklós – Csinos vitéz – Aranyhajú Kálmán – Rózsa királyfi – Viritó Pál – A tejkút – Szegény bujdosó legény – A király húszéves leánya és a három ifjú – A csudamadár – A fortélyos leány – Az obsitos katona – Az álomlátó fiú – Pávatoll – A szegény csizmadia és a szélkirály – Halász Józsi – A csóka lányok – Az egyszeri asszony, meg az ördög – A két gazdag ember gyermeke – Borsszem Jankó – A kicsi dió – A rest leány – Három hazug mese
Részlet a könyvből:
„Egyszer volt egy gazdaember, aki már negyven esztendeje élt a feleségével, s gyermekük még mindig nem volt. Egyszer a többi között beszélgetnek együtt, hogy milyen csudálatos dolog az, hogy nekik gyermekük nincsen. Azt mondja az ember:
– Ne búsulj, feleség, még nekünk is lehet gyermekünk, legalább egy.
– Azt már nem hiszem – azt mondja az asszony -, mert amikor hozzád férjhez jöttem, akkor húsz esztendős voltam, negyven esztendeje, hogy együtt lakunk, így hát én ma hatvan esztendős vagyok, eltölt már az az idő éntőlem, hogy nekem még gyermekem szülessék. De ha születnék is, teszem azt, minek tudnánk kereszteltetni?
Azt mondja az ember:
– Kereszteltessük Hazugnak vagy akárminek, csak legyen.
Hát egyszer azt mondja az asszony az embernek:
– No, te öreg, addig beszélgettünk a gyermek felől, hogy én érzem már, hogy bizonyosan gyermekem lesz.
– Jól van, feleség – kiáltott az ember -, lesz hát valaki, aki késő vénségünkben gondot viseljen reánk.
Nem sokkal ezután megszületett egy szép fiú. Elnevezték Hazugnak.
Mikor akkorára felnevelkedett, hogy elérte a huszadik esztendőt, mindjárt azon kezdte futtatni az eszét, hogy katona legyen belőle, s be is állott katonának. Szolgált is néhány esztendeig, s mikor a katonaesztendeit, ahogy lehetett, letöltötte, hazakerekedett szabadságra az apja házához. Otthon nagy örömmel fogadták, mivel jóforma, ügyes ember válott belőle. Azt mondja neki egyszer az apja:
– No, fiam, te sokfele jártál-keltél katonaságod ideje alatt, biztosan tudsz nekem valami újságot mesélni.
A fiú erre azt mondja:
– No, én mondok is olyanokat, amilyeneket még senki sem hallott, de csak azokat mondom el, amiket saját szememmel láttam: az óriások országában, mikor oda beérkeztünk, az időnk csak a csodalátásban telt el, mert láttunk ott olyan magas embert is, hogy mi láttuk jól, hogy mozog a szája odafenn, de a távolság miatt nem értettük a szavát, pedig olyan kemény hangon beszélt, hogy a föld mozgott az ember lába alatt.”