Menu

Orczy Emma: Régi ​tündérmesék

A MESEKÖNYV LETÖLTÉSE PDF ÉS EPUB FORMÁTUMBAN

A mesék olvasása közben lelkünkben megcsendülnek a gyermekkori emlékek s némelyik mesében mintha régi jó ismerőst látnánk, gazdag új köntösben.

“Hol volt, hol nem volt, egyszer valahol és valamikor volt egy öreg herceg és annak volt egy igen kedves szép leánykája, Iluska. Kettecskén éldegéltek egy ódon nagy várkastélyban, melynek a sarkain négy hatalmas torony állt s mely egy nagy erdőség közepén, gyönyörű tisztás helyen épült.

Csinos és kedves leányka volt Iluska. A szárnyai – mert tündér volt a keresztanyja, attól szárnyakat is kapott – mondom, a szárnyai már szépen megnőttek és megerősödtek s mikor a nap rásütött, a szivárvány minden színében ragyogtak. Olyan aranyos kedves és bájos volt a kis Iluska, hogy a ki látta, akár azt is hihette, hogy ennek a leánykának nem is lehet semmi hibája. De hát, sajnos, volt bizony neki egy igen nagy hibája, mellyel egy haragos tündér rontotta meg, a kit az Iluska anyja egyszer megbántott. Ez a veszedelmes hiba pedig a kíváncsiság volt.

Az a bosszúvágyó tündér azonban ennél még gonoszabb dolgot is művelt. Veszedelembe csalta és megrontotta az Iluska anyját.

Volt az erdőben egy nagy tó, melyet lombos fák árnyékoltak be, míg tükrét vízililiom és lótusz-virág borította, a szélein pedig nád és káka burjánzott. Egy napon, mikor a hercegné a tó partján sétálgatott, a gonosz tündér a vízbe merülve segítségért kiáltozott, mintha a tóba bukott volna és fuldokolna. A jó hercegné segíteni akart és a vízililiomok nagy leveleire lépve, megragadta a tündér kezét; ez pedig álnokul lerántotta a víz mélyére. A szegény hercegné nem tudott úszni, de még ha tud is, az sem segített volna rajta, mert a gonosz tündér erősen fogta mind a két kezét. Vergődött, segítségért kiáltozott, de mind hiába; odaveszett, belefúlt a tóba. A férje és valamennyi szomszéd megindult a keresésére s mikor a tó partjára értek, látták, a mint messze bent lebeg a vízen a lótusz virágok közt. És ott a szemük láttára átváltozott lassanként gyönyörűséges hófehér vízililiommá.

A szegény herceg keservesen megsiratta hűséges feleségét, de még a madarak is abba hagyták vidám csicsergéseket. Egy halászmadár, mely egy nagy lótusz-levélen ülve mindent látott, odaszólt a kesergő hercegnek, hogy a gonosz tündér okozta az egész szerencsétlenséget. A mint a herceg ezt hallotta, rögtön lovára pattant és ellovagolt a tündér-királynőhöz, a ki messze, az ország legtávolabbi szélén, nagy hegységben épült kristálypalotában lakott. Ott voltak körülötte udvari tündérei, mindentudó bölcsei és hatalmas varázsló mesterei s a herceg mindezek előtt elpanaszolta a maga nagy baját és szomorúságát. Nagy volt a fölháborodás a gonosz tündér tette fölött s a tündér-királynő azonnal megparancsolta, hogy a bűnös tündért fehér gyíkká kell változtatni. A fő-fő varázslómester rögtön dologhoz is látott, hogy a parancsot végrehajtsa. Egyúttal pedig kimondta a tündér-királynő, hogy a herceg, ha meg tudja fogni a fehér gyíkot, foglyául tarthatja mindaddig, míg a saját leánya, Iluska, a ki akkor még egészen pici gyermek volt, a saját kezeivel szabadon nem bocsátja. Ha ez bekövetkeznék, akkor maga a tündér-királynő sem tudná megakadályozni, hogy a gonosz tündér vissza ne nyerje régi alakját és ezzel együtt minden gonosz hatalmát és tulajdonságát.”