Menu

Tersánszky Józsi Jenő: Kakuk ​Marci

A KAKUK MARCI REGÉNY ONLINE OLVASÁSA

Kakuk Marci eltemeti részeges szüleit és ráun az inaskodásra meg a pofonokra, ezért részeges Soma barátja bölcsességén és nyugalmán okulva, szélhámos legénnyé, csavargóvá válik.

Somával együtt indul útnak, hogy mindig más helyen, furfanggal és kalandokban keressenek megélhetést és asszonyt. Soma mindig sok borsot tör Marci orra alá, ezért útjaik külön válnak, de aztán valahogy mindig újra összetalálkoznak, pedig Marci időközben a nagy szerelmet is megtalálta, ezért szeretné végre letenni az alapkövet boldogságához.

Részlet a könyvből:

“– Megrestellhetnéd magadat. Az apád becsületes ember volt, akárhogy ivott, rendesen tartotta azért a hivatalát, és te is tudsz írni és olvasni, mégis ez kell neked, hogy olyan naplopók közt legyél, piaci polgár, ép, erős, egészséges fiatalember létedre? Nem kell se mesterség, se semmi. Hát mi lesz veled öregségedre? Ott fogsz megdögleni a fal alatt?

Igen, könnyű mondani. De lássák, elmentem én éppen akkor télen, rendes munkába, az üveggyárba. Mit értem vele?

Nem hiszi el nekem senki, hogy olyan gyenge nekem a csontom, mint a porcogó. Olyanokat emeltem ott is, hogy majd megszakadtam. Mégis majdnem egy hétig dolgoztam, hétfőtől, rendesen. Gondolom: nem bánom, nem hagyom magamat, majd megszokom.

Az már igaz, jól megszoktam.

Abban a vékony culámban feljárt a hideg a gyár pincéjében, ahol dolgoztunk. A rekedtségtől nem bírtam, csak heregni, mint a kutyák, és úgy köhögtem mélyről, mint a marha. Pénteken este már úgy jöttem haza, hogy nem is láttam, hogy az utcán jövök vagy járok, mint az angyalok a felhőkön. Mert nem éreztem se kezem, se lábam.

Hát szombat reggel, mikor éppen az első fizetést kaptam volna, fel akarok kelni a munkába. Amikor felállok, puff neki, egyenesen az ajtónak. Alig bírok én felkelni a földről. A fejem meg tiszta tűzláng.

Ott kellett heverjek a szalmazsákon. Ott feküdtem vagy három napig. Még jó, hogy volt hetven krajcárom, azon hozott bolond Erzsi egy kis pálinkát, meg ő főzött egy kis herbateát. Enni nem kellett nekem egy harapás sem.”