A lovagregények és pásztoridillek rózsaszín világába szélvészként tört be a furfangos, szókimondó Lázaro, és magával hozta a kor, az élet harsány és sötét színeit. Élettörténete egy alacsony sorsú emberé, egy rongyos csavargó létért való küzdelme, boldogulni akarása. Első gazdája, egy vak koldus, kéjjel ütlegeli, éhezteti; ám a fiú sosem hagyja megtorlatlanul a rajta esett sérelmeket. Sorsa jobbrafordulását újabb gazdáitól, egy szegény paptól, egy éhenkórász nemestől, egy kolduló baráttól meg egy búcsúcédula-árustól várja. És végül megindul a társadalmi emelkedés útján: vízárus lesz, majd felesége, a toledói esperes ágyasa révén, Toledo kikiáltója.
Részlet a”Hogyan szegődött el Lázaro egy csendbiztoshoz és mi történt ott vele” című fejezetből:
„Elbúcsúztam a káplántól és törvényszolgának szegődtem egy csendbiztos mellé. De nagyon kevés időt töltöttem véle, mert úgy láttam, veszedelmes egy foglalkozás ez. Kiváltképpen az győzött meg erről, hogy egy éjszaka néhány szökött fegyenc kövekkel, fütykösökkel megszalaszta bennünket. Gazdám hátramaradt, el is látták a baját, de engem nem tudtak utolérni.
Ennek okáért odahagytam ezt a szolgálatot. Töprenkedtem, minő életre adjam fejem, hogy nyugtom is legyen, meg gyűjthessek is valamicskét vénségemre, míglen Isten meg nem világosította elmém és a boldogulás útjára nem vezetett.
Bizonyos uraságok és barátaim jóvoltából minden eddigi töredelmem, viszontagságom elnyerte jutalmát, mert elértem célomat: királyi tisztviselő lettem. Ugyanis láttam, hogy csak a királyi hivatalnokok vergődhetnek zöldágra. Mindmáig ezt a tisztséget töltöm be Istennek és kegyelmednek szolgálatára.
Az a dolgom, hogy hírt verjek a városban piacra kerülő boroknak, kihirdessem a dobra vert holmikat és elveszett tárgyakat, kísérgessem a törvény nevében üldözött gonosztevőket és fennszóval tudtára adjam bűneiket országnak-világnak: vagyis kikiáltó lettem. Sőt azt is megértem – és ügyesen javamra is fordítottam – hogy ebben a szakmában minden az én kezemen megy át.
Ekképpen, ha a városban akárki bort, avagy mást akar eladni, elbúcsúzhat a haszontól, ha nem egyezik meg Lázaro de Tormesszel.
Ebben az időben a San Salvador-templom esperes urának, kegyelmed szolgájának és barátjának borait kínálgattam. Az esperes úr látta ügyességemet, élelmességemet, megakadt a szeme rajtam és össze akart házasítani egyik szolgálójával.
Én úgy véltem, csak jó és kegy származhat ily személyiségtől, és kötélnek álltam: feleségül vettem az esperes úr szolgálóját.”
A LAZARILLO DE TORMES ÉLETE, JÓ SORA ÉS VISZONTAGSÁGAI KÖNYV LETÖLTÉSE