A BOSZPURUSZI MESEVILÁG KÖNYV LETÖLTÉSE
Valamikor réges-régen, ifjú szívvel, ifjú fejjel, Napkeleten jártam-keltem, félhold nőttét-fogytát lestem; hegyen-völgyön, tengeren túl, hetedhét országon is túl, hold és csillag hazájában, tulipánok országában.
Sztambul tündérkertje megnyílott előttem, tétova lépéssel be is merészkedtem. Figyeltem a bülbül búbánatos szavát, álltam a gül-rózsák színes káprázatát; lestem lengő szárnyak tovasuhanását, szellem-szörnyetegek viaskodó harcát.
Azúr-kékes levegőben tündér-perik imbolyognak, kidőlt-bedőlt barlangokban dzsin-szellemek ólálkodnak; kinccsel tetés termeikben, talizmános hegyeikben, dev-ördögök őrizgetik huri-lánykák hív szerelmét.
Mesék országútja hej megnépesedik, tündérek országa szivárványszínt játszik.
Vágtat a sehzáde táltos arany szőrén, rémes dev-asszonyok kunyhójába térvén; hármas út határán ott a pihenője, elvarázsolt lelkek dali megmentője. Ördög anyja lesi jöttét leventéknek, vérre áhítozván negyven dev-legények; fegyverrel, furfanggal, váltig viaskodnak, ártók fajzatjai vesztökbe rohannak.
Szellem száll ki kút mélyéből, föld öléből, tó vizéből, s amit szíved-szád megkíván, ott a varázsasztalkáján. Fellegekig nyúlik feje, mináre a lába keze, felső ajka fel az égig, a másika le a földig. Of-ot ha szólsz megjelenik, másik of-ra meg eltűnik.
Hét rétege van a földnek, hét rétege a mennyégnek, s hol lesülyed legmélyébe, hol felszáll a leghegyébe, padisának vándor fia, három fia legifjabbja. S – húnyd be szemed, nyisd ki szemed – itt eltűnik, ott megéled.”
A BOSZPURUSZI MESEVILÁG KÖNYV LETÖLTÉSE