Chiswick Mallból, a Pinkerton kisasszonyok híres lánynevelő intézetéből két fiatal lány lép ki egy időben az életbe. Az egyik Amelia Sedley, egy londoni gazdag bankár angyali jóságú gyermeke, a másik Rebecca Sharp, egy korán árvaságra jutott, vagyontalan leány. Amelia meghívására Rebecca néhány hetet a Sedley családnál tölt. Számító, haszonleső lélekkel szemléli az embereket, s hamar meg tudja kedveltetni magát környezetével. Terve meghiúsul, Joseph, Amelia bátyja nem veszi feleségül, ezért elfoglalja állását Crawley Pitt báró családjánál és rövid idő alatt nélkülözhetetlenné válik a báró számára. A báró ifjabb fia, Rawdon – gyönge akaratú, de jólelkű dragonyoskapitány – el is veszi feleségül.
Közben Amelia apja tönkremegy, a családot mindenki elhagyja, kivéve George Osborne-t, aki feleségül veszi Ameliát. A waterlooi csatában Osborne elesik és a boldogtalan Amelia ezután csak gyermekének él. Később sorsa jobbra fordul, újra megkérik a kezét, míg Rebecca – miután férje elhagyja – továbbra is kalandoréletet folytat.
Részlet a könyvből:
„Az ilyen természetű esemény, egy házasság, házassági ajánlat vagy kikosarazás végigborzong az egész ház asszonynépén, és felébreszti minden hisztérikus együttérzésüket.
Mint az emberi természet megfigyelője, rendszeresen eljárok a Hannover Square-i Szent György-templomba az előkelő esküvők évadjában, de még sohasem láttam, hogy a vőlegény barátai könnyekre fakadtak, vagy hogy a sekrestyések és a szertartást végző papok elérzékenyültek, viszont egyáltalában nem rendkívüli dolog olyan nőket látni, akiknek semmi közül a lefolyó műveletekhez, idős hölgyeket, akik már régen kiöregedtek a férjhez menés lehetőségéből, testes középkorú asszonyokat, számos fiú és lány anyját, sőt csinos fiatal teremtéseket rózsaszínű kalapban, akik sorsukra várnak, és természetesen érdeklődnek a szertartás iránt – szóval egészen megszokott dolog, ha a jelenlevő nők sóhajtoznak, szipákolnak, zokognak, arcocskáikat kis, használhatatlan zsebkendőikbe rejtik, és öregje-fiatalja egyaránt meghatódik. Amikor barátom, a divatos John Pimlico, elvette a gyönyörű Lady Belgravia Green Parkert, az izgalom olyan általános volt, hogy könnyekben úszott még az a kis mogorva vénasszony is, aki a templomban a helyére vezeti az embert. És miért? – kérdeztem magamban, hiszen nem ő megy férjhez.”