Menu

Diószegi Vilmos: Sámánok ​nyomában Szibéria földjén

A KÖNYV LETÖLTÉSE

Két szibériai gyűjtőútjának történetét, tudományos hozadékát olvashatjuk Diószegi Vilmos kötetében.

Az elhivatottság, a szenvedély, amellyel munkáját végezte, és az a sok szenvedés, amit útja során átélt (éhezés, kialvatlanság; mire hazaért, 40 kilót fogyott), rendre Kőrösi Csoma Sándort idézi az olvasóban. Terve, hogy a sámánhit anyagát összegyűjtse és központi archívumát Budapesten megteremtse, megszállottá tette. A moszkvai, leningrádi és más múzeumok anyagát, több ezer tárgy, több ezer dokumentum lemásolását végezte el mielőtt Szibériába utazott. Akaratereje, kitartása sok esetben átsegítette már-már lehetetlennek látszó vállalkozásaiban. Ahogy a tibeti-angol szótár Kőrösit, ugyanúgy mentette meg Diószegit is tehetsége szabta szerencséje. Hol egy újságíró felkérése, hol egy régészprofesszor, hol egy geológus expedíció vezetője mentette meg attól, hogy magnóját vagy fényképezőgépét el kelljen adnia, mert még a hazautazáshoz sem volt elég a pénze.

A szojotok, karagaszok, burjátok között végzett gyűjtőmunka célja a sámánhit minél több emlékének felkutatása volt. Munkája “melléktermékeként” rájött – éppen a sámán attribútumok azonossága alapján -, hogy a szojotok és a karagaszok (akkor, 1958-ban mindössze 420-450 fős népcsoport, mára feltehetően nyomuk sem található) azonos nép. Természetesen nem tudott ellenállni annak a kísértésnek, hogy ne utaljon azokra a párhuzamokra, melyek a szibériai pusztán tapasztaltakat kapcsolatba hozták a magyar ősi hitvilág ismert tényeivel – az Oka folyó partján talált bronzkori táltos fejdísz azonos a magyar lucanapi boszorkányok fejdíszével, a sámánboton “utazás” a vesszőparipát, a dobon való “utazás” pedig a táltoslovat idézi fel. Lefényképezte a sámánfelszereléseket, magnóra vette a sámánok beszámolóit. Jellemző személyisége varázsára, hogy minden esetben talált szólásra, sőt munkája bemutatására is vállalkozó sámánokat, holott bárhol szóba került, hogy mit keres, mindig az volt a kollégák álláspontja, hogy lehetetlen ma már megtalálni, de különösen reménytelen szólásra bírni a már rég visszavonult sámánokat.