Menu

Jókai Mór: A huszti beteglátogatók

A huszti beteglátogatók című történetben Rédey Ferenc kuruc vezér arra készül, hogy elfoglalja Huszt várát, aminek Tallósy labanc vezér a kapitánya.

Mivel pénzzel „nem remélhetné megvesztegetni” és „ostromágyúi sem igen valának”, csellel kell megkaparintania a várat. Tallósyt ledönti a betegség, ezért Rédey úgy határoz, hogy elmegy látogatóba. Az együtt érző látogatás mögött azonban ott van az érdek, amit nem is sejt a labanc vezér.

A huszti beteglátogatók

Rédey orvost hozat fiával, majd orvosságot egy másik küldöttel Debrecenből. Addig küldözgetik a labanc várlakókat orvosságért, doktorért, amíg csak a vezérük, Tallósy és a kurucok maradnak a várban. Mikor látja Tallósy uram, hogy körülötte már csak magyarok vannak, kezdte „magában számolgatni” az ott levőket. Hirtelen fordulattal kiderül az igazi cél, hogy miért is jött Rédey beteglátogatóba…

Részlet a könyvből:

“Tallósy uram labanc részen volt, s Huszt várának vala kapitánya.

Huszt várát akkor erős fészeknek tarták, s a kuruc vezér igen szerette volna, ha Rédey Ferenc uram azt valahogy szépszerével bevette volna.

Ostrommal azonban ez igen sokáig ment volna, mivelhogy ostromágyúi Rédeynek nem is igen valának, ellenben Tallósy olyasfélével nagyon is jól el vala látva.

Azután meg hadserege sem igen mérkőzhetett volna a labanc kapitányéval, mivelhogy ő csupa lovassággal rendelkezett, emez pedig elegendő muskétást tudott kiállítani a falakra.

Pénzzel megint nem remélheté megvesztegetni a labanc vezért, mert az nagyon is gazdag ember volt, őneki pedig annál szűkebben csorgott az olajos korsója.

Márpedig a várat akármi módon, de el kelle tőle venni.

Egyszer híre futamodik a környékben, hogy Tallósy uram nagybeteg, valami szörnyű ragadós nyavalya ütött ki rajta; senki sem mer az ágyához közelíteni.

– No, ha senki sem mer, hát majd merek én – mondta Rédey, s befogatva négylovas kocsijába, egyedül egy hajdú kíséretében áthajtott Huszt várába.

Természetesen beeresztették. Ki tartott volna tőle, mikor egyedül jő? Kérdezősködék a beteg felől, fölvezették hozzá, bement, ott találta az ágyon fekve, odament hozzá, leült az ágya mellé, mondá neki, hogy hallotta nagybeteg voltát, s nem állhatta meg, hogy félretéve minden pártvillongást, atyafiságos érzelemből el ne jöjjön hozzá beteglátogatóba.

A beteg ember azt rebegte rá, hogy az Isten áldja meg érte, bizony nagy jót cselekedett vele.

Rédey uram kikérdezé, hogyan van, mi baja van. A beteg elpanaszlá sorba.

– Ki gyógyítja?

– Bizony senki sincs itt közelben. Üzentem a szatmári felcsernek, de az azt üzente vissza, hogy éppen most kezdődik a bölény vadászat, várjak egy kicsit a nyavalyámmal.




– No, majd elhozatom én kegyelmednek a magam doktorát Kállóból. Engedje meg, hogy egypár sort írjak a fiamnak érte.

– Az Úristen is megáldja érte kegyelmedet!”

A HUSZTI BETEGLÁTOGATÓK KÖNYV LETÖLTÉSE




Kategória