Menu

Fridtjof Nansen: Utazás ​az úszó jégen

“Tervem röviden a következő: oly kicsiny, de oly erős hajót építtetek, aminőt csak lehetséges; éppen csak akkorának kell lennie, hogy 12 ember számára öt esztendőre való eleség és szénkészlet beleférjen. Számításom szerint körülbelül 170 tonnás hajó éppen elégséges erre a célra; olyan gépnek kell benne lennie, hogy a hajó óránként hat tengeri mérföldet tehessen, de a mellett fel kell szerelve lennie teljes vitorlázattal és kötélzettel is.

A Behring-szoroson át nem sok kísérletet tettek. A legelső volt Cook expediciója 1776-ben, a másik pedig a Jeannette-expedició 1879-81-ben, melynek feje De Long, amerikai tengerészhadnagy volt. Alig történt meg sarki utazókkal, hogy ily alacsony szélességi fokon s oly reménytelenül állította volna meg őket útjukban a jég. De azért, éppen a legutóbb említett expediciónak, igen nagy jelentősége volt az én utazásomra. Amint De Long maga mondja abban a levelében, amelyet Gordon Bennettnek, az expedició mecénásának írt: három útvonal közt lehet válogatni. Az egyik a Smith-Sund, a másik Grönlandnak keleti partja s a harmadik a Behring-szoros; ő azonban leginkább az utóbbit tartotta célravezetőnek s végezetül csakugyan ezt is választotta. E választásnak főindító oka a Japán-áramlat volt, amelyről azt tartották, hogy a Behring-szoroson átmegy észak felé s onnan tovább a Wrangel-föld keleti partja mentén, amely, mint feltették, messzire kiterjed észak felé. Azt remélték ugyanis, hogy ennek az áramlatnak meleg vize utat mos majd a partvidék hosszában, talán egyenesen az északi sarkig. A cetvadászok azt tapasztalták, hogy valahányszor hajójuk megrekedt itt a jégben, az áramlat mindig észak felé hajtotta; ebből azt kellett következtetni, hogy az áramlatnak általában északi iránya van. “Ez a körülmény tehetővé tehetné a fölfedezőknek, hogy igen magas szélességi fokig eljuthassanak; de ugyanebből az okból fölötte megnövelhetné a visszatérés nehézségeit”, – írja maga De-Long s éppen ő maga nagyon szomorú módon bizonyította be saját szavainak igazságát. A “Jeannette” 1879 szeptember 6-án az északi szélesség 71 fok 35′ és a keleti hosszúság 175 fok 6′ alatt, délkeletre a Wrangel-földtől befagyott s ahogy közben kiderült, a Wrangel-föld csak kis sziget volt: – s két évig vesztegelt a jégben, mely nyugat-északnyugat felé torlódott, míg végre 1881 június 12-én, az új-szibíriai szigetektől északra, az északi szélesség 77 fok 15′ s a keleti hosszúság 154 fok 59′ alatt elsüllyedt.




A jég tehát mindenfelé és minden irányban meggátolta az ember előrenyomulását észak felé. Csak két ízben történt meg, hogy a befagyott hajókat északi irányban vitte tovább a jégtorlódás. Az egyik hajó a Tegethoff volt, a másik a Jeannette; a többieket ellenben a délfelé torlódó jégtömegek mind távolabbra hajtották céljuktól.

AZ UTAZÁS A JÉGEN KÖNYV LETÖLTÉSE

Kategória