Menu

V. K. Arszenyev: Derszu ​Uzala – A Távol-Kelet őserdeiben – Világjáró sorozat

A DERSZU UZALA KÖNYV LETÖLTÉSE

Az 1900-as években, a végtelen szibériai erdőségekben, vág utat egy kis katonai csapat, Arszenyev százados vezetésével.

Az ősi vadon feltérképezésén dolgoznak. Találkoznak egy vadásszal, Derszu Uzalával. Az öreg egész életét a rengetegben töltötte, számára a növények és az állatok éppolyan társak, mint az emberek. A művelt százados és a természetben élő Derszu között mély barátság alakul ki. Amikor az öreg látása megromlik és ez lehetetlenné teszi számára a vadászatot, Arszenyev magával viszi a városba, Derszu azonban itt nem tud élni, visszamegy a vadonba meghalni.

Részlet a könyvből:

“Amikor nyugaton kialudtak az esti pír utolsó visszfényei, és körös-körül minden éji sötétbe borult, egy rendkívül érdekes elektro-meteorológiai jelenségnek lehettünk tanúi: a tenger villózását és egyidejűleg a Tejút kivételes fényességét figyelhettük meg. A tenger teljesen nyugodt volt, egyetlen csobbanás sem hallatszott, és az egész végtelen víztükör valami homályos, bágyadt fényt sugárzott magából. De időnként az egész tenger egy csapásra fellángolt, mintha villám szaladt volna végig rajta. E fellobbanások egyik helyen eltűntek, másutt megjelentek, majd elhaltak valahol a látóhatáron. Az égen oly sok volt a csillag, hogy az egész ég egyetlen, egybefolyó opálos foltnak látszott; ebből a csillagtömegből különösen élesen vált ki a Tejút. A levegő áttetszősége játszott-e itt szerepet, vagy valóban létezett valamilyen kapcsolat a két jelenség között –, nem tudnám megmondani. Sokáig nem mentünk aludni, és gyönyörködtünk hol az égben, hol a tengerben. Másnap reggel az őrszemek jelentették, hogy a tengervíz villózása egész éjjel tartott, és csak virradat előtt szűnt meg.”