A JÁNOS VITÉZ, A HELYSÉG KALAPÁCSA, A BOLOND ISTÓK ÉS AZ APOSTOL KÖNYVEK LETÖLTÉSE
János vitéz
Hogyan lesz Kukorica Jancsiból János vitéz, miképp győzi le a zsiványokat, boszorkányokat, óriásokat, hogyan szabadítja ki a francia királylányt a török karmaiból? És legfőképpen: hogyan találja meg elveszett Iluskáját és nyeri el az örök boldogságot? A János vitéz több, mint százötven esztendeje gyerekeknek, felnőtteknek egyik legkedvesebb olvasmánya.
A helység kalapácsa
Jókedvében írta a Helység kalapácsát Petőfi Sándor, csak úgy buzog, forr, sistereg ma is e szertelen vidámság, humor; ahogy olvassuk, vidámak és jókedvűek leszünk mi is.
Nincs ennél nagyobb ajándék, s hálás szívvel köszönjük a költőnek a derüs perceket és könnyebb lesz tőle a lelkünk, amíg együtt élünk a gunyorosan de nagy szeretettel megírt teremtményeivel.
Bolond Istók
Aki maga boldog, az még nem érte el a valódi boldogságot, amely abban tetőzik, hogy maga körül boldogokat teremt. Így tesz Bolond Istók, aki a szomorú elhanyagolt tanyából, boldogtalan lakóiból nyájas otthont és boldog családot teremt. Az elbeszélés személyei különben ismerőseink, Petőfi életének regényéből valók: Bolond Istók okos energiája, kifogyhatatlan jókedve, a szeget fején-találó életfilozófiája, minden disszonanciát szeretetreméltóságának erejével feloldó, érzékeny és gyöngéd természete: ez Petőfi, azaz Petőfi egyéniségének egyik fele (a szerencsés, a napos fele); a fiatal leány némileg Júliára emlékeztet bennünket, apja pedig a zsarnoki Szendrey Ignáczra; ellenben a nagyapa, a tanya ura, ez már irodalmi alak, egy romantikus öreg, akik akkor divatban voltak, mélabús jelennel és viharos múlttal.
Az apostol
Hőse, Szilveszter az első cselekvő forradalmár-típus irodalmunkban, akinek jellemében nemcsak az ösztönös indulat, de a tudatosság is formáló erő. Azonban érzékelteti a hőse és a nép közötti távolságot is, s a kételyt, vajon érettek-e a viszonyok a forradalomra. Csak a végső emberi boldogságba vetett hite marad töretlen Szilveszter tragédiája ellenére is.