Eugene Rougon nem volt más, mint egy nevesincs vidéki ügyvéd, amikor felküzdötte magát a császár belügyminiszterének. Mint minden hatalommal rendelkező embernek, neki is megvan a kis „talpnyaló” csapata. Mindenki hozzá fordul a problémájával. Rougon nem nagyon foglalkozik velük, jobban leköti Clorinde, a fiatal, forróvérű olasz bárónő lánya, aki tüzességével még a nagy embert is lángra gyújtja.
Rougont folytonos kegyetlensége miatt lemondásra kényszerítik ellenfelei, így a kegyelmes úr kénytelen egy kis időre visszavonulni. A császárban ugyan bízik, de tudja, hogy ő is csak egy bábu ebben a gépezetben.
Clorinde iránt érzett szerelme átalakul a testiség forró vágyába, meg akarja szerezni magát a lányt, akár csak egy éjszakára is. Clorinde nem szeretne légyottot Rougontól, ezért alaposan helyben hagyja a felajzott férfit egy lovaglópálca segítségével.
Rougon – annak érdekében, hogy a lány közelébe maradhasson – Clorinde-t férjhez adja a gazdag, de könnyen befolyásolható Delestanghoz, aki vak szerelemmel érdeklődik a lány iránt. Clorinde elfogadja az ajánlatot, férjhez megy, de Rougon közelébe marad, hogy kihasználhassa azt az előnyt, ha a férfi újra hatalomra kerül.
Rougon feleségül vesz egy csöndes, csúnya aggszüzet, és ezzel együtt beköszön házába a szürkeség, és az unalom. Fogadásain állandóan pasziánszozik, meg sem hallja a politikai élcelődéseket. A baráti kör egyre jobban unja, hogy ez az ember, aki egyszer oly rettegett és hatalmas volt, most beletörődjön a sorsába, ezért elhatározzák, hogy ha minden áron, bármilyen módszer segítségével, de visszajuttatják a minisztériumba. Kapcsolataikat felhasználva különböző rosszízű pletykákat és híreket terjesztenek el de Marsy úrról – Rougon legnagyobb ellenfeléről -, valamint áradozni kezdenek Rougonról, mintha ő lenne az egyetlen ember, aki még kézben tudná tartani Franciaországot.
Egy csúnya botrány miatt de Marsy-t menesztik posztjáról, és így a megüresedett helyre Rougont választják, akinek a császár szabad kezet ad. Rougon kihasználja ezt, és barátai összes kérését teljesíti.
Ezalatt Clorinde rájön, hogy a Rougont csak a hatalomvágy érdekli. Rougon hiába próbálja maga mellett tartani a követőit, Clorinde a háta mögött felszítja az emberekben az „ellenállás tüzét”. Ennek eredményeképpen Clorinde lesz a követők főnöke. Rougon nehezen viseli politikai és személyes bukását, hiszen közben kiderül, hogy az egyetlen nő, akit tudott volna szeretni, a császár ágyasává vált.
Clorinde bosszúból szeretné Rougon vesztét, hiszen egyszer azt mondta neki, hogy az „asszonyokban sosem szabad megbízni”, és hogy a nők nem érdeklik, mivel nem sokat érnek. Az asszony végre színt vall a „barátok” előtt, és kifejti, hogy hatalma akkora, hogy „abból lesz belügyminiszter, akit ő akar”. Rougon végül a saját erejéből újra talpra áll, habár hatalma már rég nem akkora, mint valaha volt.