Victor Frankenstein, a szépreményű ifjú tudós elhatározza, hogy embert alkot a tudomány eszközeinek segítségével. Az eredmény irtózatos: torz teremtmény születik. A sorsára hagyott lény szenved a magánytól, a megalázottságtól, de műveli magát, szeretetre, megértésre vágyik, amit nem kap meg. Bosszút esküszik tehát, hogy számon kérje szörnyű sorsát teremtőjén…
Részlet a könyvből:
„És másnap Justine meghalt. Elizabeth szívszaggató ékesszólása nem rendítette meg a bírákat azon megátalkodott meggyőződésükben, hogy e szent szenvedő követte el a bűnt. Az én szenvedélyes és felháborodott tiltakozásom éppoly kevéssé hatott rájuk. S mikor hideg válaszaikat, nyers és érzéketlen okfejtésüket hallgattam, a már-már kimondott vallomás elnémult a számon. Hisz ily módon csak bolondnak kiáltatnám ki magam, de a nyomorult áldozatra kiszabott ítéletet semmiképpen nem vonnák vissza. Justine tehát gyilkosként, vérpadon végezte be életét.
A magam szívének gyötrelmeiről Elizabeth mélységes, hangtalan fájdalmára fordultak gondolataim. Ez is az én művem volt, amiként atyám bánata s a mind ez ideig oly mosolygós otthon sivár komorsága is – mindez az én háromszorosan átkozott kezem műve! Sírtok boldogtalanok, de fogtok még sírni ezután is! Újra meg újra fel fog csapni gyászos jajongástok, újra meg újra fölhangzik a siratóének. Frankenstein, fiatok és rokonotok, régtől való szeretett barátotok, aki az utolsó csepp vérét is szívesen, örömest odaadná értetek, aki nem ismer más örömöt, csak ami a ti drága arcotokon tükröződik, aki ezerszer is áld titeket – miatta ontotok számlálatlan könnyeket; Frankenstein boldogabb lenne, mint remélni meri, ha a balsors ezzel véget érne, ha a pusztulás megszűnnék, míg csak a sír békéje nem követi szomorú szenvedéstek!
Imigyen szólt prófétai lelkem, mikor furdaló lelkiismerettel, iszonyodva és kétségbeesetten láttam, hogy akiket szeretek, ily meg nem érdemelten emészti a bánat William és Justine, szentségtelen művészetem első tehetetlen áldozatainak sírja fölött.”
A FRANKENSTEIN KÖNYV LETÖLTÉSE