A kötetben 33 nevettető, humoros írás található.
Részlet a könyvből:
„Amikor az irodában cseregni kezdett a telefon, a háztetőn tollászkodó, békés galambok ijedtükben apró névjegyeket potyogtattak a cserepekre, és kétségbeesetten landoltak az ég felé. A szeplős tetejű épület homlokzatára mindössze két betű volt pingálva: V. H., s ez a beavatottak számára a Város Házát jelentette. Galmazbaboson példamutatóan takarékoskodtak a cégtáblákkal és a festékkel: az orvosi rendelőre csak annyit írtak, hogy OR, a Felvágott Üzlet Lerakatára pedig, hogy FÜL. Az ijedt békegalambokra nem írtak semmit, de mindenik helybéli tudta, hogy egy amputálási kísérletben kidőlt haranglábról telepítették át őket azzal az ígérettel, hogy nevezetesebb ünnepek alkalmával olajágat is adnak szájukba.
A telefon másodszor is csergett, s újból olyan hangosan, mint a tűzoltókocsi csengője, amikor a parancsnok házához robognak, hogy a tikkasztó hőségben eloltsák a veteményeskertben kókadozó növények szomját. A harmadik csengetés után Vízi a pecsétgyűrű súlyától kissé nehézkes kézmozdulattal ugyan, de intett titkárnőjének, hogy a zsírosbödön tetejéről – melyben a távbeszélő vergődött – leveheti a lakatot. Az edény mögötti falon aranyozott képrámában kétségbevonhatatlan érvényű aranymondás emelte az irodai hangulatot:
A TELEFONKAGYLÓ NEM NÉPDAL, HOGY SZÁJRÓL SZÁJRA JÁRJON!!!”