Pierre et Luce Pierre egy tizenéves, elkényeztetett vagyonos családból származó fiú, akire rászakad a háború. Luce nincstelen, szegény lány, aki rongyosan is elegáns. Mióta a háború kitört – anyja egy muníció gyárban dolgozik -, magának is dolgoznia kell. Képeket másol, fotográfiákat nagyít színes festménybe át. A Földalattiban találkozik a két fiatal. A háború, a félelem, a kétségbeesés, a bombázott Párizs, a besúgások meggyötrik őket. A szerelembe menekülnek.
Télből tavaszba fordul az idő, s szerelmük egyre erősebb. Közeledik a húsvét. Pierre-re vár a katonai behívó. Pierre elszakad mindenkitől, napja, éjjele, levegője, szíve verése: Luce. Luce egyre nehezebben keresi meg a kenyerét. A lány anyja elmerül a szerelemben, ezért a lány egyedül marad. Semmi más nem létezik a számára, csak Pierre. Testük lassan megérik az ölelésre. Ezért úgy döntenek, hogy húsvét vasárnapján egymáséi lesznek. A szerelemben elbódulva járják a tavaszi mezőt. Nagypénteken a templomban, az egyik oszlop mögött bújnak meg. A templomi ének alatt egyszer csak megrendül az épület: a németek ágyúzzák Párizst!
Luce rávetette magát Pierre anélkül, hogy ideje lett volna félni vagy szenvedni. Teljes erejéből kebléhez szorította Pierre fejét, s föléje csuklott derékkal, hogy védje őt. A súlyos oszlop rájuk omlik…