A regény főhőse egy arab kisfiú, Momo. Momo azt képzeli magáról, hogy még csak tíz éves, de véletlenül megtudja, hogy már betöltötte a 14. életévét. A társadalom szélére szorult négerek, arabok, zsidók mozgalmas, de nélkülözésekkel teli életét éli. Szüleit nem ismeri, az idős Rosa mama neveli, aki a hasonló sorsú gyerekek ellátásából tartja fenn magát. Momo hamar önállósághoz szokik e furcsa környezetben, s úgy segít magán, ahogy tud: lop, csal, vagányokkal és romlott nőkkel barátkozik. Ellenben Rosa mamához gyengéd szeretet fűzi. Hogy e nyomorgó, önmagának is hazudó, társadalmon kívüli réteg összetartása milyen erős, az Rosa mama életének utolsó hónapjaiban derül ki. Mindenki összefog, hogy a beteg öregasszony életének utolsó napjait széppé tegyék. Az igazi áldozatot Momo hozza: elkíséri Rosa mamát titkos pincéjébe, hogy az asszony ott fejezhesse be életét. Virraszt vele, majd halála után is őrzi a drága halottat, míg az oszló hús bűze miatt rá nem törik a pinceajtót.
A regény utolérhetetlen báját, hangulatát Momo nagyon is felnőttes-vagányos beszédmódja, életfilozófiája adja, mellyel a szerző vall kora ellentmondásos erkölcsi problémáiról.