Don Alonso Quijano spanyol nemesúr, és La Mancha nevű falucskában él. Ideje nagy részét lovagregények olvasásával tölti. Annyira elmerül a regények világában, hogy már nem tud különbséget tenni valóság és az olvasmány között. Arra az elhatározásra jut, hogy ő is elkezd kalandozni. A lovát, Rocinantét kinevezi paripának, hisz egy lovagnak elengedhetetlen szüksége van egy lóra is. Rendelkezésére áll minden fegyver, kivéve a rostélyos sisakja. Ugyanis csak egy rostélytalan vasszemüveget talál. Neki lát a sisak elkészítésének – papírból -, amellyel egy hét alatt végez. A próba következik, amelyre azért van szükség, hogyan állja a sisak az ütéseket, mennyire nyújt védelmet. Mivel papírból van az első ütésre tönkremegy. Még egy hétig dolgozik rajta, de ezt a sisakot már nem veti alá próbáknak, elhiszi, hogy neki tökéletes. A lovagi léthez egy nagy szerelemre is szükség van, amely megnemesíti megnemesíti a lovag tetteit és persze harci erőt, lelkesültséget ad és végsőkig védelmezi a lány szépségét, erényeit. Mivel ő nem érez szerelmet senki iránt, ezért a szomszéd faluból kiválaszt egy lányt, akit Dulcinea del Tobosa-nak nevez el. Még hátra van a névválasztás. Minden lovagnak hosszú neve van, hát neki is hosszú neve lesz. Kitalálja magának a Don Quijote de la Mancha nevet, amelynek első fele a nevéből származik, második fele pedig a faluja neve, hogy szűkebb hazája is osztozzon dicsfényében.
Hű szolgájával, az együgyű paraszttal, Sancho Panzával indul a kalandos hosszú útra, hogy legyőzze az óriásokat és a varázslókat, védelmezze az ártatlanokat és a nőket…