Rudolf Marek mérnök feltalál egy korszakalkotó találmányt, egy atommotort – karburátort -, ami végtelenül olcsóvá tenné a termelést. Fél mázsa szénnel körülhajózhatnánk a világot, vagy egy nagyváros világítása egy évre megoldódna. Egy dió nagyságú antracittal egy család egész évi energiaigénye kielégíthető.
Az anyagot felbontása során tökéletesen felhasználó gépnek van egy mellékterméke: a matériába zárt szellemi szubsztancia, azaz az Abszolútum, amely egyenlő Istennel. Ez a melléktermék felszabadul a totális megsemmisítés során.
A mellékhatásként kiáramló szellemi erőknek egyelőre csak az előnyei érzékelhetők: a karburátor közelében bekövetkező váratlan megtérések, bámulatos és szokatlan csodák, fantasztikus levegőbe emelkedések, halottak feltámadása.
A találmányt megvásárolja a mérnök úr barátja, G. H. Bondy, a nagy gyáros és üzleti vállalkozó. A mérnök figyelmeztetése ellenére gyártani kezdi picike és óriási méretekben a formabontó atomkazánokat.
A Föld népeire rászabaduló Abszolútum kezdetben látszólag a haladást szolgálja, de azután egymást követik a bonyodalmak…
„Bondy, a Karburátorom óriási dolog. Műszaki és társadalmi szempontból átalakítja a világot; végtelenül olcsóvá teszi a termelést; megszünteti a nyomort és az éhséget; egyszer majd a fagyhaláltól is megmenti bolygónkat. Másrészt viszont melléktermékként Istent zúdítja a világra. Könyörgök, Bondy, ne becsüld ezt alá; mi nem szoktuk meg, hogy a tényleges Istennel számoljunk; nem tudjuk, hogy jelenléte mit idézhet elő – például kulturális téren, erkölcsi téren és így tovább. Barátom, itt az emberi civilizációról van szó!”