Huckleberry Finn egy részeges csavargó fia, aki új környezetbe kerül. Jótevői mindent elkövetnek, hogy kulturált embert faragjanak belőle, de Huck nehezen viseli el azt a rabságot, amibe került. A rabsága véget is ér, igaz nem olyan módon, ahogyan ő elképzelte: apja ellopja és visszaviszi az erdőbe. Mivel nem bírja elviselni az öreg brutalitását, ezért csellel megszökik.
Megrendezi saját halálát, tutajt szerez, és a Mississippin utazik lefelé. Egyik nap felfedezi, hogy régi barátja, egy szökött néger rabszolga is a szigeten bujkál. Huck elhatározza, hogy Jimet szabad földre juttatja. Útjuk igen veszélyes, sokszor nehéz helyzetbe kerülnek. Állandóan menekülniük kell, végül két kalandorral is találkoznak, akik szélhámosságra kényszerítik őket. Tom Sawyer váratlan felbukkanása és találékonysága hozzásegíti őket tervük sikeres végrehajtásához. A kalandozások után a két fiú ismét visszatér a civilizált életbe, és Jim sorsa is rendeződik.
A regény a Tom Sawyer folytatása, két egymással összefüggő mű.
Részlet a könyvből:
„Ezt eligazítottuk. Innen hátramentünk a szemétdombhoz, ahol mindenféle ócska cipők, rongyok, üvegcserepek, lyukas pléhbögrék és egyéb limlom hevert; addig kutattunk, amíg találtunk egy rossz lavórt, a lyukakat jól-rosszul befódoztuk, úgyhogy egész alkalmas lett kásakészítésre. Lementünk a pincébe, és teleloptuk liszttel, aztán megreggeliztünk, utána pedig Tom szerzett egy-két jókora szöget; azt mondta, éppen alkalmasak arra, hogy egy fogoly a nevét és a keserveit fölkarcolja velük börtöne falára. Az egyiket belepottyantotta Sally néni székre vetett köténye zsebébe, a másikat pedig beledugta Silas bácsi kalapjának a szalagjába, ami az íróasztalon volt; mert a gyerekek mondták, hogy a papa és a mama reggel be akarnak menni a szökött négerhez. Tom beleejtette a cinkanalat Silas bácsi zsebébe; Sally néni még nem jött be, vártunk egy kicsit.
Mikor bejött, egész ki volt kelve magából, nagyon rossz kedvében volt, az asztali áldást is alig várta ki; aztán kiöntötte a kávét, a másik kezével meg barackot nyomott a legjobban lábatlankodó gyerek fejére. Aztán kitört:
– Végigkutattam a házat a padlástól pincéig, de ki nem tudom találni, hová lehetett a másik inged. Ilyen még soha nem fordult elő!
A szívem a torkomban kezdett dobogni, egy keményebb morzsa pedig megakadt a torkomon, félúton találkozott egy köhintéssel, átröpült az asztalon, és pont szemen találta az egyik gyereket; az úgy összegörbedt, mint egy giliszta, és akkorát ordított, mint egy indián csataüvöltés, Tom meg majd elkékült a füle mögött is; fél perc alatt olyan ricsaj lett, hogy bármi pénzt megadtam volna, ha öt perccel idősebb lehettem volna. De utána elsimult minden – a hirtelen meglepetés ijesztett meg mindenkit. Silas bácsi azt mondta:
– Én igazán nem értem, és magam is kíváncsi vagyok, hol lehet. Azt tudom biztosan, hogy levetettem…”