Sir Henry Curtis, az atlétatermetű, dán ősökkel bíró vagyonos úriember a testvérét keresi Afrika távoli vidéken.
Társa, John Good kapitány zömök, középtermetű, tisztaságmániás, megjelenésére sokat adó, monoklit viselő férfiú.
Ők ketten felfogadják a komoly helyismerettel rendelkező korosodó vadászt, Allan Quatermain, hogy vezesse őket az évekkel korábban erre járt fiatalabbik Curtis nyomára, aki Salamon király legendás gyémántbányáit kereste.
A menet közben csatlakozik hozzájuk a bennszülött Umbopa, aki fekete bőre ellenére velük egyenrangúnak számít, mint testi, mint szellemi és lelki téren. Amikor néger szolgájukról kiderül, hogy jogos örököse egy bennszülött királyságnak szívvel-lélekkel melléje állnak, hogy elűzhesse a zsarnok trónbitorlót.
Útjuk során átélik a forró sivatag, hideg hegyek és Kukuanaföld meglepetéseit.
„Umbopa elhallgatott egy pillanatra s azután tovább beszélt azzal a csodálatos kitörésű ékesszólással, melyet a zuluktól olykor hallani s mely az én felfogásom szerint – bár hiábavaló ismétlésekkel van tele, – azt mondja, hogy ez a faj nincs híján a költői ösztönnek és elmebeli erőnek.
– Mi az élet! Mondjátok meg nekem, oh fehér emberek, akik bölcsek vagytok, akik ismeritek a világ titkait, meg a világ csillagait, meg azt a világot, mely a csillagok fölött és körül vagyon, ti, akik messziről, hang nélkül villantatjátok el a szavatokat – mondjátok meg nekem, fehér emberek, életünknek az ő titkát – hova megyen, honnan jöve?
Nem tudtok felelni. Nem tudjátok. Ám halljátok meg, én felelek rá. A sötétségből jöttünk és a sötétségbe megyünk vissza. Miként a vihar űzte madár, a semmiből szállunk ki; egy szempillantásig a szárnyaink láthatók lesznek a tűz világosságában, és íme! már ismét eltűntünk a semmiségbe. Az élet semmi. Az élet minden. A kéz az, mellyel elhárítjuk a halált.
A fénybogár az, mely éjszakának idején világlik és reggel fekete; az ökrök fehér lehelete az tél idején; az a kis árnyék az, mely keresztülfut nappal a gyepen és alkonyatra elvész.
A SALAMON KIRÁLY KINCSE REGÉNY LETÖLTÉSE