Kenéz Ilonka egy belvárosi gimnáziumba jár, most végezte el az első osztályt. Nemigen tűnik ki semmivel társai közül. Nem jár a Nirvána bárba, mint Moldoványi, nem a legújabb divat szerint „tépi a rongyait”, mint Vali, még csak nem is olyan kiváló matematikus, mint Mari, a barátnője.
Lonka egy nyári építőtáborban készülődik, ahol hősnőnk egy nagyszerű felfedezéssel akarja elkápráztatni társait. Hogy ebben az elkápráztatásban milyen szerepet játszik a réges-rég holt királynő gobelinje, izgalmasan bontakozik ki a feszült, érdekes történet során.
Részlet a könyvből:
„- Ébresztő!
Anyu ott áll az ajtóban, arcán a derű és a nyugalom maszkját viseli, minden makulátlan és kitervezett rajta, a hamvasszőke pepitől kezdve az ezüst lakkozott körméig a kezén meg a szandálos lábán. Pontosan úgy áll, mint a Nők Lapjában megjelent fényképen, az Öt nyelven beszél cikk kellős közepén. A fénykép alatt: Kenéz Béláné, az IBUSZ fáradhatatlan dolgozója. A riporternő eredetileg „népszerű dolgozót” akart írni, de anyu nem hagyta magát. Hogyisne! Ő nem népszerű, hanem fáradhatatlan.
Lonka kikászálódik az ágyból.
– Ebédre fölmelegíted a tegnapi tökfőzeléket, sütsz magadnak két tojásból tükörtojást, és veszel a péknél egy túrós buktát. Gyümölcs még van.
Mindig kijelentő módban rendelkezik. Megeszed a tegnapi tököt, veszel a péknél egy túróst. Mintha azt közölné: a nap keleten kel, és nyugaton nyugszik. Kár hadakozni ellene. Így van és kész.
– Igen, anyu.
– Ne ráncold a homlokod! Mint a kölyökvizsla. – Végighúzza a tenyerét a Lonka homlokán, félresimítja a rövidre vágott hajfüggönyt. – Máris ráncos. Nézd csak meg a tükörben.
Lonka hunyorog, mintha erős fény vágna a szemébe.
– Nem megoldás, hogy ráfésülöd a frufrut.
Most csak hallgatni lehet. Nem vághatja rá az „igen, anyu”-t.
– Ma idejében szabadulok, legalábbis remélem. Ötkor az iroda előtt vársz, na inkább tíz perccel öt után, de ne később. Megvesszük a fürdőruhát. Mindenképpen megvesszük, legfeljebb utána én még visszamegyek az irodába.
– Klassz vagy, anyu!
– Most már érdemes jobb holmit venni neked, nem vagy növésben. És remélem, a fejed lágya is benő hamarosan.”