A könyv olvasása kezdetétől a közepe tájáig, dühös, erős indulatok képződhetnek benned, haragudván a nyomorult életre és a sorsra, azért ahogyan két ember szerelmébe beleszól. Beleszól, amikor azok ki vannak szolgáltatva a körülményeknek, amikor még kapcsolatuk épp, hogy elkezdődött. Próbára téve az emberi gyengeséget és a könnyed megalkuvást. A kőkemény szerelem elgyengül, majd megszűnik és a helyébe lép egy új szerelem mással…
Részlet a könyvből:
„Feledhetetlen, boldog órák, miért szálltok el olyan hamar. Szerelemben összedobbanó szivek ártatlan boldogsága, van-e nálad nagyobb üdv ebben a földi életben? Jessy és Klaudiusz mindennap találkoztak a kertben s mindennap szőtték, szőtték édes tervüket s várva-várták azt a napot, mely életük végéig összefűzze őket boldog házasságban.”