1875 június, Írország, Connaught tartomány Westport nevű kisvárosa. Az anyátlan-apátlan árva, Senkifia hároméves, de már gyermekmunkás, aki egy vásári mutatványos bábuit mozgatja, s Thornpipe, a vándorkomédiás ütlegeli, éhezteti. A feldühödött polgárok kiszedik ugyan karmai közül a gyermeket, akinek sorsa ezután sem fordul jobbra…
Részlet a könyvből:
„Senki fiának a sebe nem volt veszélyes, bár sok vért veszített. Ha csak egy pillanattal is késnek a véletlenül segítségére jövők, holttestét találták volna csak meg. Kitty nem látta volna leánykáját soha többé.
Senki fiát természetesen, mindaddig, amíg fel nem épült, a leggondosabban ápolták. Soha inkább nem érezte szegény apátlan-anyátlan árva, hogy ő ehhez a családhoz tartozik. Milyen hálás szivvel fogadta is a gyöngédség és szeretet minden megnyilatkozását, főleg ha arra a sok boldog napra gondolt, melyeket a majorban élt át. Hogy hány napot töltött el itt, kiszámíthatta könnyen, ott voltak a kavicsok, csak azokat kellett volna megszámlálnia; különösen abban a kavicsban telt gyönyörűsége, melyet Márton a fentebb elbeszélt farkaskaland után adott Senki fiának.”