Carlo Collodi „Pinocchio”-ja után a magyar ifjúság számára átdolgozta Radó Antal.
Részlet a könyvből:
„– Hol volt, hol nem volt, volt egyszer…
– Képzelem, hogy ti, gyerekek, rögtön így folytatjátok magatokban: «egy király».
– Nem-a – gyerekek, – volt egyszer egy darab fa. Nem valami drága, finom fa, teszem ében vagy mahagóni, hanem egy egészen közönséges cserfatuskó, olyanféle, aminőt télen át százával hasogatnak el szegény favágó emberek, hogy legyen mivel tüzelniök. Ez a fatuskó egy jól megrakott fásszekérről potyogott le az utcára, korán reggel, amikor még nem igen jártak az emberek. Zsombék Dániel uram volt az a boldog halandó, aki meglátta. Jó ideig nézegetett jobbra-balra, hogy talán megpillantja azt a szekeret is, amelyről lehullott:
„– Nincsen biz itt semmiféle fás szekér – mondotta magában. – E szerint hát ez a fatuskó gazdátlan jószág és senki sem hányhatja a szememre, ha haza viszem. Mégis csak jó, hogy ilyen korán mentem el hazulról: lám, aki korán kel… fatuskót lel!”