„Egy nap három férfi túrára indult. Egyszer csak egy erős sodrású folyóhoz értek. Mindenképpen át kellett jutniuk a másik partjára, ám semmi ötletük nem volt, hogyan keljenek át. Végső kétségbeesésükben egyikük Istenhez fohászkodott:
− Kérlek Istenem, adj nekem erőt ahhoz, hogy át tudjak kelni a folyón!
Erre Isten adott neki két izmos kart és két izmos lábat, aminek segítségével, két óra alatt sikerült átúsznia a folyón, de közben kétszer majdnem belefulladt. Ezt látván a második férfi is Istenhez fordult:
− Kérlek Uram, adj nekem erőt és eszközöket ahhoz, hogy át tudjak kelni a folyón!
Erre Isten adott neki egy csónakot két evezővel, amivel egy óra alatt átkelt a folyón, de közben kétszer majdnem elsüllyedt. Két társa tapasztalatától felbátorodva a harmadik férfi is Isten segítségét kérte:
− Kérlek Istenem, adj nekem erőt, eszközöket és észt ahhoz, hogy át tudjak kelni a folyón!
Erre Isten nővé változtatta! Megnézte a térképet, gyalogolt még kb. 200 métert és átsétált a hídon.”
Az egyes korok viccei sok mindenről árulkodnak. Ha figyelmesen olvassuk őket, rengeteget megtudhatunk arról a korról, amelyben születtek. Nem csak a korabeli viszonyokról tájékozódhatunk dióhéjban, hanem a legégetőbb problémákról is, amelyek sok esetben egy-egy viccpetárdában teljesedtek ki.
Mert a humor nem puszta tréfálkozás, hanem filozofikus szemlélet, a mélyebb összefüggések felismerése, a felülemelkedés képessége.
A társadalomkutatók szerint a vicc oldja a társadalmi feszültségeket, és kárpótlást nyújt az egyenlőtlenségek elszenvedéséért, de szolgálhat előítéletek szalonképes kimondására is.
A jó vicc feszes, drámai szerkezetű. Le van hántva róla minden felesleges ciráda, sallang. Ahhoz, hogy a végén csattanjon, minden szónak a helyén kell lennie. Egyetlen felesleges betű, szó, túlmagyarázás is felboríthatja, elbillentheti a poént.
Részlet a könyvből: