A sherwoodi erdő sok kalandot megért bujdosóiról szól ez a könyv, amelyben Robin Hood új arccal lép itt elénk. „Robin pajtás” ő ismét, tréfára mindig kész, szabadságszerető, bátor fiatal legény. Társaival együtt az erdőt lakván igazságosztó zsiványként a szegény nép legfőbb védője és a nagyurak rettegett üldözője lesz.
Részlet a könyvből:
„– És most gyerünk a tanyára – mondta Robin Hood. – Ugye, velünk tart, városbíró uram? No ne féljen, nem kötözzük meg. Csak éppen elvesszük a kürtjét. Tudjuk, hogy szereti a zenét, és hátha támadna egy kis kedve a kürtölésre!
A városbíró úgy érezte, mintha mindez valami szörnyű álomban történnék vele. Robin Hood meg a többi bitang között… De hiszen ez nem lehet, mindjárt fölébred!
De nem ébredt föl.
Egyre mélyebben jártak a sherwoodi erdőben. Most már el se tudta képzelni, hogy valaha kikerül innen. Robin Hood biztosan megöli. Igen, ez az erdei zsivány nem ismeri a kegyelmet. És a kínzások!… Ó, csak legalább gyorsan végeznének vele!…
Egy aggódó arc hajolt hozzá.
166
– Mi a baj, városbíró uram? Talán fázik? Hiszen úgy borzong!
– Még gúnyolódsz, átkozott Little John?! – nyögte a városbíró. – Tudom, hogy nem irgalmazol! Pedig én milyen jól bántam veled.
– Ami igaz, az igaz! – bólintott Little John. – Nem is panaszkodhatom. De mit mondasz? Hogy nem irgalmazok neked? Ejnye, ejnye, hát ilyen rossz véleményed van rólam? Ez nem szép tőled, városbíró uram, igazán nem szép…
– Hát lehet rólad jó véleményem?!
– De mennyire! – mondta Little John. – Hiszen éppen előbb mondtam Robin Hood cimborámnak, hogy ne húzzunk nyársra, hanem…
– Tessék?! – jajdult fel a szerencsétlen városbíró. – Fel akartok nyársalni?!
– Már lebeszéltem róla Robint – mosolygott Little John. – Így hát egész nyugodt lehetsz, uram. Mást javallottam. Kössünk föl! – Ezt olyan derült arccal mondta, mint valami roppant jó hírt.
A városbíró a torkához kapott.”