Az élet sosem könnyű, főleg, ha szerelmes az ember. Lilyan Rivera a nevem, és fél éve költöztem Londonba. Hogy miért hagytam ott a családomat, a keresztgyermekeim és a legjobb barátnőm? Nos mi sem egyszerűbb ennél.
A válasz pedig Drake. Egy morcos, besavanyodott férfi, akit még sosem láttam nevetni, és aki…
Na de ezt hagyjuk is, hiszen jobb dolgom is van, mint azzal törődni, aki olyan könnyen elengedett. Ígérgetett, aztán meg semmit nem tesz, hogy visszakapjon. Ráadásul itt ez a felfordulás. Különféle bérgyilkosok vadásznak rám, egy jóképű férfi udvarol nekem, aztán ott vannak a merényletek Nicholas és családja ellen, mindezekfelett kénytelen vagyok elviselni az egyetlen embert, aki meg tud védeni.
Hogy miért költöztem Londonba? A nyugalomért és egy új élet kezdetéért. Hát mit is mondhatnék? A baj mindig engem talál meg. Ágyő nyugalom, helló, menekülés.
Részlet a könyvből:
„4 évvel ezelőtt
Újabb napot töltöttünk el Savannah ruhájának kiválasztásával, természetesen eredménytelenül. Körbenéztem a szobában, Rose megadóan sóhajtott fel, és a magazinok nagy részét már visszazsúfolta a táskákba, bár el nem tudom képzelni, hogyan. Most, hogy végre látni lehetett a nappali többi részét is, a pillantásom egy pillanatra megakadt a szoba sarkában álló Drake-en.
A férfi lenyűgöző látványt nyújtott. Rövidre nyírt, fekete haján megcsillant a lámpa fénye, barna szeme üresen tekintett le az alattunk elterülő városra. Nagyon a gondolataiba volt mélyedve, ahogy én is, miközben őt figyeltem. Ezért vettem csak későn észre, hogy felém fordult. Elpirultam, aztán megint éreztem a pillangókat a gyomromban. Elfogott az izgalom, inkább elfordítottam a tekintetem, és segítettem Rose-nak elpakolni.
Nem hozzád való, mondogattam magamnak, mint egy mantrát. Egyrészt, semmit nem tudtam róla. Másrészről, a maffia tagja volt. És harmadrészről… Végignéztem magamon. A ruháim lógtak rajtam, és számos helyen voltak foltozva. Nem volt olyan ellenállhatatlan parfüm illatom, mint a többi velem egykorú lánynak, és a cipőm is szinte a kukából van előkotorva.
Ugyan, miért foglalkozna velem? De ha még tetszenék is neki, én miért állnék össze vele? Megráztam a fejem, és felálltam, készen a távozásra. Savannah azonnal odasietett hozzám, és belém karolt.”